Nem kicsit. Nagyon.

Ez a hét is úgy kezdődött hogy Amerika rájött hogy van még út lefelé. Amikor hallani hogy mégegy buborék kipukkan, és hirtelen europai neveket kezdenek emlegetni mint Fortis, Bradford & Bingley, Hypo, esetleg Unicredit, akkor rájössz hogy elkezdhetsz gondolkozni azon hogy hol a pénzed. Ha belenézek a pénztárcámba találok egy AAA és két AA bankkártyát, de ugye láttam én már karón varjút. Lassan már karón fekete hattyút is, ratingestől meg pláne. A párnámat jelenleg A- nak saccolom (a viszonlyag alacsony rating csak amiatt mert két lengyellel és egy ecuadorival lakom), bármi változás esetén én leszek az első sorbanálló a Lloyds előtt és felezve rakom át a pénzt egy globális diverzifikációt nem ismerő afrikai bankba és a párnámba.

Komolyra fordítva a szót, mindig úgy gondoltam hogy a 30-as évek eleje speciális lehetett abban az értelemben, hogy az emberek átérezték hogy mekkora szopás lehet a vége egy két felelőtlen gazdasági döntésnek. Nem csak a közgazdászok, hanem a zöldséges és a fodrász is. Nem azt mondom ugye hogy királyság lehetett anno átélni, hanem hogy egy speciális időszak volt. Ezért is egyértelmű hogy a kétezer nullás évek második fele (2008-09 lesz, ha valaki tudja majd pontosan a dátumot) is ezen a szinten kerül majd be a könyvekbe. Hogy mást ne mondjak, a metroúsjág címlapján a brókerek és a Lehmanok leszorították Britneyt és Angelina Joliet, egészen hihetetlen teljesítmény. És a zöldséges és a fodrász is azon gondolkozik már hogy most mi történik.

És érdekes nézni, hogy ebben a globális pénzügyi elkúrtuk időszakban is egyes emberek inkább a shortot hibáztatják mint a saját buborékaikat, legyen az trader vagy jelzáloghitelező, vagy rating agency. Nyilván ilyen környezetben már nem egészséges a short, ezt elfogadom (főleg pénzügyi szektornál a short idő után öngerjesztő, míg a long nem), de azért furcsa nézni ahogy a világ politikusai felmutatják az ördögöt. Régen a szivarozó keménykalapos bankár volt a gonosz, most meg a longot ádázul megvető buborékpukkasztó "speki".

Végülis persze mindegy, mert a fodrász és a zöldséges saját érdekében inkább összedob 700 milliárdot, ami majd így vagy úgy megment mindenkit. Azért itt-ott egy két ember elkúrt valamit, azt hagyjuk meg. És nem kicsit...

Exciting times!

Ma muszáj írnom egy postot. Izgalmas időket élünk ugyanis. Jó lehet ma Londonban az embernek ha irodai költöztető mondjuk, karton dobozokat gyárt, zacis vagy használt luxusautó-kereskedő (tehát ha a kép jobb oldalán helyezkedik el). Holnap biztosan le lehet majd ülni a Jubilee line-on Canary Warf felé...

A kapitalizmus csőd nélkül olyan mint a kereszténység pokol nékül.

Ja, és a szóbeli csoki jár Márton kollégának a képért természetesen.

Mostantól írok megint!

- megígérem :).

Lassan véget ér a happening a Tateben is, tehát jól elszaladt az idő. Dióhéjban hogy mik történtek velem azóta:

a., Pityu barátom hazaköltözik (terv szerint), de előtte még rendez egy fergeteges búcsúpartyt vagy 30 meghívottal és a végére 4 résztvevővel (Pityut és engem beleszámolva természetesen), továbbá leborotválja a fejét tök kopaszra (illetve hátul én borotválom le neki), emiatt munkahelyén utolsó munkanapján még kirúgják amíg megtehetik :).

b., Lakást felmondjuk, miután a jövő bizonytalansága ellehetetlenítette a további kelet-londoni létünket J-vel, aki nem más mint Adri ugyebár.

c., Új lakást keresek, ami meglepően gyors és stresszmentes és azt is mondhatom sikeresen lezajlott. Új lakást keresni sosem egy leányálom úgy gondolom, de ezúttal az új lakás talált meg engem egy BBQ partyn.

d., Szülők ellátogatnak egy hétvégére, segíteni/"segíteni" költözni. Ez jó is mert segítettek, másrészt minden másik hétvége alkalmasabb lett volna egy szülői látogatás nyugodt lebonyolítására. Végül szombaton költözés volt, vasárnap meg lementünk megnézni Stonehenget és Portsmoutht. Előbbit másodszorra láttam néhány hónapon belül, ami azért elég sok, tekintve hogy néhány kőről beszélünk. Utóbbi viszont kifejezetten kellemes pontja az országnak és ajánlom mindenkinek. A fotó is onnan amúgy - a híres Victory, ami többek között a híres trafalgari csatában zúzott, és aminek a fedélzetén halt meg a híres Nelson kapitány. Szóval szépen lassan teljesítem az Angol történelem 101 tárgyat.

e., Ezek után már valóban beköltözök új otthonomba. Új otthonom Tottenhamben van, amiről a wikipedia azt írja hogy az EU legsokszínűbb kerülete az etnikumokat tekintve. Ezt pozitívan úgy tudnám összefoglalni, hogy legalább nem csak sok cigány van itt mint az előző helyemen, nyilván azért nem egyszínű :D. Szóval elég sok latin-amerikai étterem is van, török fodrászat, lengyel élelmiszerbolt, lengyel italbolt, jamaikai kocsma, és angol Tesco. A házban tehát a négyen lakunk, egy lengyel-ecuadori pár (ők a kollégák, illetve a lengyel lány már csak ex kollega) és egy másik lengyel srác meg én. A szobám nem a legnagyobb, de jól berendezett és már kifejezetten otthonos is, még a régi lakásból hozott szobanövánnyel és párizsban vett retro poszterekkel. Van külön fördőm és az ár is elég baráti. Munkahely kb. 35 percre, lelkileg hatalmasat dobott az, hogy a metró még a föld alatt megy amikor leszállok :). Szóval pozitív, pozitív.

f., Talán az új környezet és egyéb változások hatására, ráteszek mégegy lapáttal a társadalmi szocializáció terén. Hétfőnként foci, pénteki italozás kollégákkal szinte már heti rendszerességgel. Szóval ilyen izgalmak. CFA lesz Decemberben, egyelőre még nem éreztem át a dolog komolyságát sajnos, így a tanulás helyett próbálok bármi mást kitalálni. Így határztam el a mai post írást is. Talán majd holnap átérzem...