2008. július 14., hétfő

Happening van a Tate-ben

A legelső igazi happeningről még Sanyi bától hallottam. Sanyi bé a középiskolás rajz tanárunk volt, úgy nézett ki mint Rumcájsz a rajzfilmből és igazán múvelt volt a művészi happeningek terén - valószínűleg jómaga is csinált már egy-kettőt. Szóval ő mondta hogy valaki művész egyszer fogott kb. 200 halat, és felszögelte őket a stúdió falára. No comment nyilván, nyers halak felszögelve. Utólag belegondolva kinézem Sanyibából hogy ő volt, de ez most nem is lényeg.

Minap olvasom hogy a Tateben van happening: 3 hónapon át a múzeum nyitvatartása alatt valaki 30 másodpercenként átfutja a múzeum termét hosszába (86 méter). Non stop, 50 futó... No comment ehhez is... Elég bátor, én azt mondom. 50 futó állítólag hónapokon át készült rá, bár utánaszámolva ez azt jelenti hogy egy futó fél óránként fut 86 métert, összesen 16szor egy nap, 10 font per óráért. 5 font per 80 méter...

Mind1, a művészi érték gondolom mindeki számára vitathatatlan. Az ötletet meg onnan jön, hogy az ürge egyszer zárás előtt 5 perccel ment be a palermoi cappucini kriptába és akkor hirtelen rájott hogy a műalkotásokat elég futva megnézni. Nehéz ehhez mit fűzni, nyilvánvalóan a művészúrhoz még nem jutott el a hitelváság... :)

2008. július 6., vasárnap

Párizs, London, Chicago

Egy ideje megint behalt a blog, de majd most felélesztem secc-pecc. :) Leginkább néhány fotó lesz csak mert most a közelgő kiköltözésem és a 12 hónapos szerződések felmondása kicsit nyomaszt, de ezt majd megoldom okosba.

Szóval 3 város két hét alatt, ebben a sorrendben. Chicago persze csak a West-Enden musical formában.

Először le Párizsba Eurostarral 300km/h-val. Leginkább aludtam rajta mert reggel 7:30kor indultunk, de amúgy tényleg egész jó a cucc. Nem lehet hallani a MÁV-os kattogást és a fák is picit gyorsabban suhannak el melletted, néha bedugul a füled is és Dover után majdnem azt hiszed hogy a metrón ülsz a Kossuth tér és a Batthyany között. Párizs aztán tényleg nagyon szép, szerintem ezerszer élhetőbb a környezet mint London, csak ne lenne ott az a sok csigazabáló érthetetlen és bunkó francia. :) Mondhatnám hogy sok ott a köcsög, haha :). De a lényeg az hogy maga a város nagyon jó, sok kávézó, terek, nyáriasabb idő, autómata biciklikölcsönző mindenhol. Emlékszem amikor 6-7 éve voltam csodálkoztam hogy mennyi ott a semmirekellő imigráns, most meg azon csodálkoztam hogy Londonhoz képest milyen kevés.

Standard fotó Párizsból :)

Képet keresve a lakásomba (amiből mindjárt kiköltözök)

Paris Top10 a kézben

Londonba visszatérve volt még egy hetünk hogy megnézzünk mindent, és teleszkóppal átnézzünk New Yorkba a Brooklyn Bridgehez. Egy fajta kisebb happening volt, hogy kiraktak két teleszkópvéget ami a földből jött ki, és lehetett átintegetni a víz túlpartjára. A vicc az volt hogy Londonban az emberek 1 fontot fizetnek a nyilvános webcamera használatért, míg NY-ban ez ingyenes. Valahogy természetes hogy itt az emberek mindenért képesek fizetni, de nem ítélem el őket mert a végén én is fizettem. New Yorkban kb 3 ember volt ott éppen, 2 nem értette hogy mit lát, a harmadik valami szöveget mutatott amit nem tudtunk elolvasni. Aztán valaki Londonból bemutatta az egyetlen nemzetközi jelet amit ismert, erre a banyák a túloldalon kicsit elszomorodtak, egy rendőr pedig elzavarta az ürgét. Összeségében vicces volt.

Még sorba is kellett állni a webcamerához

Minipiknik az Embankment parkban

Két tojás (melyik van viaszból?)

Aztán béreltünk egy autót és belenyomtam kb 800 mérföldet magabiztosan jobb kormánnyal. :) Lementünk délnek tengerpartot és kenti kastélyokat nézni, ami tényleg szuper volt.

Stonehendge

Swanage és az Old Harry Rock


A hagyományos angol konyha

A saláta-tulajdonos Waldorf kastélya

Vakáció azóta sajnos véget ért, fájdalmas reptéri jelenet és megint a szokásos napok új kihívásokkal. Meg a régiekkel továbbra is... azért majd írok megint nemsokára. Illetve jövő hétvégén hazanézek, Kis Erkelt mindjárt megszervezem szombatra.