Boldog Karit Mindenkinek!

Természetesen voltak dolgok az elmúlt időszakban is, kicsi karácsonyi céges party, kicsi lakásprojekt, kicsi karácsonyi shopping, kicsi főnöklátogatás Hong-Kongból, kicsi meló, kicsit mindenből egy kicsi...

Karácsony alkalmából valami szépet és mosolygósat akartam berakni...

Azt hiszem a Chargers-lányok pont megfelelőek.

Holnaptól otthon, szombaton party.

Boldog karit!

A titok

Ádika azon kívül hogy felvilágosított arról, hogy:

a., London egy nagyon drága város,

b., míg az olasz Dolce & Gabbana reklámban két fiú smárol egymással addig itt Londonban (egyelőre még?) egy csaj egy pasival,

elárulta a "nagy titkot":

A rizst elég ha csak simán belevágom egy fazék forró vízbe egy marék só társaságában, és nem kell fél hagymákkal, pirítással meg oda nem égetéssel szarozni ahogy nekem szakácsgyerek első héten mutatta. Így egy csapásra megduplázódott a köret-repertoárom, és elképzelhető hogy mégsem fogom megutálni a spagettit. Kösz Ádi!!

U.i.:Ma megint összevesztem a landladyvel, asszem lassan fogom és kitépem az összes tetves haját, megnyúzom, lehányom és kidobon az utcára a kóbor rókáknak... ez lesz... :S

The Comedy Store és Ádi látogatás

Szinte lehetetlennek tűnik lassan hogy hétközben is írjak postokat, de tényleg igyekszem majd kicsit kiszámíthatatlanabb rendszerességgel írni. És ez nem azt jelenti, hogy akkor jövő hétvégén nem írok.

Először is, ezen a héten további lépéseket tettem meg az immobilitásom növelésében (létezik ilyen fogalom amúgy?), miután további tartós fogyasztási javakat szereztem be. Hozzáteszem itt majdnem a double creem is tartós mert valahogy 2 hónapig eláll - nem akarom tudni mi van benne. Szóval lett másfél éves mobilelőfizetés (hozzámvágtak egy fasza készüléket ami tud ingyen skype-olni, és elég likvid a piac, ha tovább akarnám passzolni az előfizut), Hitachi mini Hifi (nagyon jó vétel volt, leszámítva hogy vettem hozzá egy iszonyat drága kábelt: 6 kábel=miniHifi), mini Hifibe Kylie album (ez kellett nagyon és sajnos a letöltés még nem megoldott) és egy matrac Ádámnak és a jövőbeli látogatóinknak (ez is 3 kábel volt sajnos, de ez az önfelfújódós fajta, 100 évre vettem). Hát ennyi, mondja valaki hogy haszontalan beruházások ezek!

Szerdán kollégákkal voltam a híres (tényleg híres, Gergő vágni fogja) Comedy Store-ban. Úgy mentem oda hogy jó hogy híres de angol, biztos nem lehet olyan király, viszont ha ingyen akarok aznap vacsorázni meg sörözni akkor nyilván ott a helyem. Meg amúgy is, stand up comedy mindig egy élmény azért. A show 8kor kezdődött, de az elővételes jegyesek már fél 7kor ott voltak kb mind. Nyilván ha az emberek java másfél órát kocsmázik előtte, akkor már elég csak kicsit humorosnak lenni az arcoknak. Én nyilván végigittam az egészet, így objektíven nem tudom megitélni, de szerintem egy józanlelkű ember is ugyanúgy élvezte volna. Egy két arcon be lehetett szarni tényleg :). Természetesen jól jön az angol bulvársajtóban való jártasság, anélkül egy két poén elmegy az ember füle mellett, de az elmúlt időszak metrozása és metroújságai újságai felkészítettek mindenre. Elmondták, hogy az angoloknak azért van comedy-ük meg minden ami angol humor, mert nyilvánvalóan egy elbaszott ország és mint ilyen van elég téma. Van olyan hogy norvég humor?

Hétvégére meg jött Ádi olaszból. Triesztben phd -zik (in some years he's gonna have a pritty huge d...) és kellett már neki a pörgés:). Nem részletezem de egész tartalmasan töltöttük az időt. Pénteken levittük Pityuval a sarki kocsmába ahol minket is beleszámolva 3 fehérember volt. A hely amúgy tele volt, csak a vevőkörön kissé érződik hogy a tulaj jamaikai. Szombaton buliba mentünk ami kicsit gyenge volt, mert a zenéből valahogy kihagyták a zenét és csak a basszus ment. Elég durván ultraprogresszív volt tehát a hely, a 3 teremből bementünk végül a "legpopulárisabba", de még az is gyilkos volt nagyon. Mindenesetre Ádám betekintést nyerhetett az angol sorbanállási kultúrába bemenetkor, a ruhatárnál befelé és a ruhatárnál kifelé. Sor volt a sorhoz is.

Munkaerőpiac TOP 3

Találtam néhány megmosolyogtató álláslehetőséget a londoni munkaerőpiacról. A következőkben a Top 3-at mutatnám be.

A 3-ik helyezett:

"Az élet börtönőrként jövedelmező és kihívásokkal teli", ahogy a reklám mondja. Szinte én is kedvet kaptam a fotón szereplő mosolygós, kedves nőkkel tarkított fiatal "csapat" tagja lenni, de ekkorra már előrehaladott stádiumban voltak a tárgyalásaim jelen munkaadómmal...

A 2-ik helyezett:

Az Osama kinézetű arc a metróban annak a tényleg nagyszámú csapatnak a tagja, akik bizonyos időközönként embereket számlálnak a metroállomásokon (gondolom Osama tudni szeretné mikor és hol robbantson). Minden Osana (hogy nehogy valamelyik kereső megtaláljon mostantól a kulcsszavakban kis változást eszközölök) kinézetűnek van egy sárga kabátja (gondolom hogy a nagy káoszban majd felismerjék egymást az Oxamák) meg egy készülékük kb. 20 gombbal. Egy állomáson lehet kb. 20 Osana is, és minden elhaladó embernél megnyomják a bal felső gombot (szerencsére ez nem a bonba élesítése még). Van hogy egymás mellett 3 Osima is áll és nyomogat, néha oda sem néznek csak nyomogatnak ritmusra - gondolom már nagyon profik és a léptek alapján felismerik az elhaladók számát. Szóval ezt csinálják egész nap reggel 8tól este 6ig biztosan. A többi gomb elég használatlan, gondolom tudják még számolni az elhaladó ámbráscetek és zebrák számát is, csak ez viszonylag kevésszer fordul elő. Szerencsére mostanában nem láttam Osemákat már egy ideje, gondolom visszamentek a barlangba egyeztetni.

És a Number 1 állás:

Ehhez azt hiszem különösebb komment sem kell, meccsnézés közben találtuk egy pub WC-jében. A számot amúgy még nem mertük felhívni. Érdemes megfigyelni hogy a papír bele van ragasztva a piszoárba, nem csak úgy hanyagul beledobva...

Kirakatbusz, kirakatén

Soho London

Királyság volt végre egy jót bulizni a hétvégén! Helyszín végül Soho London (mondhatnánk ez egy ésszerű és természetes választás), de én ezért Londonból mégis 1500 km-ert tettem meg, metro helyett repülővel... Szal igen, hazamentem a hétvégére, és még otthon is Londont látok... Tehát a kép (Angel in Soho) csak tájékoztató jellegű, vidéki barátaimnak írom ez nem a Nagymező utca :) , ennek megfelelően a Csirke-csibész sincs rajta.

Levonva a tanulságokat szerintem bőven megérte hazamennem: péntek munka után (egy órát nagyvonalúan elengedtem magamnak) egyből ki vonattal Gatwickre, este már gulyás leves és almás süti otthon, szombat egész nap semmit tevés és hazai ebéd, este buli olcsó sörrel, tequilával és ingyenes helyekkel (buli: 5000 Ft, az élmény és a barátok: megfizethetetlen), másnap meg olasz étterem családdal és kiutazás reptérre kicsi extra várakozással... Szóval nagyon jó, költségek egy részét fedezi az a karton (legközelebb 2 karton kicsi csempészéssel) cigaretta amit jelentős prémiummal eladok az itteni cigiző magyaroknak (sikerült legyőznöm a "dealer lellkiismeret-furdalást", hogy ezzel olcsóbban kínálom nekik az amúgy ő általuk választott korai halált).

Legközelebb hétfő kora reggel fogok menni és akkor még vasárnap is full nap lesz otthon (egy órát majd ott is lecsippentek a hétfőmből mert kb 10re érek majd be), és elkerülöm a világ egyik legdrágább és legtrébb repterét (Heathrow). Most másfél órát vártunk még Ferihegyen, mert már ott lehetett tudni hogy 2 és fél óra múlva nem fogunk tudni leszállni majd Londonban. Az ok az volt, hogy az irányítók a hétvége során átkültöztek egy másik toronyba... Ezt próbáltam elképzelni hogy miért okoz késést - lehet ők vitték a monitort meg mindent, és mi pont abba a másfél órába estünk amíg átcipelték, vagy lehet hogy csak át kellett sétálni és ez volt ennyi idő. A hivatalos bullshit szerint még az arcoknak szokniuk kell az új torony más elhelyezkedését. Ezt azért szintúgy nehéz elképzelni, hogy ezért másfél óráig keresték volna a szemükkel a levegőben a repülőket.

Most egyebet nem tudok mondani... kérem kapcsolja ki!

pop art

Béla beugrott a hétvégére Svájcból néhány sörre, szóval most sem kellett unatkoznom szerencsére. Tegnap egy kínai "all you can eat" után egy nagggyon jó pubban gorítottunk le néhány Guinness-t. Egy hippy szőkített nő volt a DJ, aki egész este Elvist és a király kortársait játszotta.

Szombat amúgy is az 50es 60as évek amerikájának jegyében telt, mert előtte megnéztük a National Portrait Gallery Pop Art kiállítását. Amikor Marci itt volt már megnéztem a British Museum (of stolen things around the Globe) -ot, de ez ezerszer jobb volt. Azokból az időkből, amikor még Amerika magabiztosan állíthatta hogy ők a legnagyobb gazdasági hatalom, amikor az emberek azt hitték hogy egy színes TV-nél és egy király porszívónál (na jó meg a Holdraszállásnál) többet már nem lehet feltalálni, és amikor Elvis és Marilyn voltak a címlapokon... Szóval ha nekem lenne egy idő és hely ahova visszamehetnék, az valószínűleg ez lenne, kis amerikai regeliző helyekkel, nyitott 57-es Chevrolettel és kisvárosi unalommal. :) Mára már csak az utolsó maradt meg.

Vettem egy repülőre felvihető bőröndöt ma, lehet hazaugrom vele jövő hétvégén..

Meg Barabás blogtárs valami RSS feedet követelt rajtam, amiről fogalmam sincs hogy mi az, de legalább kiderült hogy olvassa a blogom, ami jó. Bár mondjuk ezt nem mondta, csak következtettem.

városnézés és munkakezdés

Múlt péntek óta eléggé besűrűsödtek a dolgaim (szerencsére), szóval most kicsit késve kell írnom. Marcinak péntek délig tartott a jegybankáros kurzusosdi, szóval a hétvégén megmutattam neki a várost. Amúgy inkább fordítva volt, ő mondta hogy mi hol meg mi, én meg csak nézegettem. Volt szerencsém újra látnom ezt a fantasztikus pókot a képen. Két év kellett neki hogy Ottawából átkelve valahogy az óceánon Londonba érkezzen. Persze nem szivatom mert én is pont ilyen gyors voltam, és látva Londont szerintem ő már menne vissza...

A várostól Marci se dobta el az agyát, ha valaki akarna jönni Londonba az kétszer gondolja meg, mert Bécs közelebb van, szebb és olcsóbb... amúgy jövő hétvégén Béla ruccan ki egy rövid látogatásra, szóval nézek majd valami csapós bulit neki a városban. Marcival és Pityuval voltunk egy helyen, de az annyira nem nyerte el a tetszésemet. Persze Marci választotta, és ennek megfelelően ment a progresszív ezerrel, végig bólogatott tehát nem lehetett rossz a műfaj ismerőinek, nekem valahogy kevés volt a kiállás meg a felpörgés, haha.

Munka: hétfőtől végre a lovak közé csaphattam, egy hét után meg vagyok elégedve mindennel. Jó cégnek néz ki, főnököt csak november végén látom mert ő ideje nagy részét Hong-Kongban tölti (addig néha felhív telefonon - optimális mennyiség egy főnökből) , a szomszédom egy spanyol arc (Vicente), és a többi angol kolléga is kifejezetten kedves.

Mondhatom azt hogy kis időre elköteleztem magam a cég mellett mert beiratkoztam az épületben található kondi terembe. Itt ez minimum egy évet jelent, addig biztosan csengetem nekik a lóvét. A konditerem viszont fantasztikus, van egy 20 méteres úszómedencéjük is, király gépek, yoga, pilates órák, csinálnak nekem külön rutint amit majd idővel változtatnak, szóval nem az a magyaros "itt a kulcs és menj be" mentalitás. A futó- gyalogló és ellipszis gépeken van egy "device" (magyarul elektronikus bassz) amibe be kell dugni a fülhallgatódat és hallgathatod bármelyik TV-t. Szóval elég cuki a hely... Sajnos van külön kondi rész a csajoknak, szóval egy kettő bemenekül oda (aki viszont kint van az biztos azért van ott hogy közbe nézhessék).

Végül egy kép a globalizációról, ahol (hogy egy klasszikust idézzek) "mindenki tudja hogy ki, mit, hol, mikor, kivel... .... és még azt is hogy ki és hogy hol."

Trick or treat

Basszus tegnap tök elfelejtettem hogy Halloween van, kicsit belemerültem abba a nem kevés olvasnivalóba amit főnök átküldött hogy fussam már át ha van rá ídőm (kb 600 oldal szóval tényleg csak átfutom). Ezek meg kopogtatnak az ajtómon és amikor kinyitom, akkor jövök rá hogy most el fogják vinni azt a maradék twixemet amit még otthonról hoztam. Persze el is vitték a csokimat, és még mehettem is boltba több cuccért mert ezek a rémisztő kölykök (lehet maszk nélkül is azok) meg csak jöttek az utcánkon sorba. Vicces jelenet volt mikor a fotónál az anyjuk azt mondja nekik: smiiile!

NFL weekend

Ezen a hétvégén...

kicsit más lesz a foci.

aláírtam

Pénteken tehát hívott az arc, hogy engem választottak és hogy küldene egy szerződésajánlatot. Hétfőre meg is kaptam, nekem kifejezetten tetszettek benne a dolgok, szóval elégedetten írhattam alá (valszeg így is úgyis aláírtam volna, csak így legalább mégis.. :) ). Azóta a várható jövedelmem fügvényében kicsit megugrott a jelenlegi fogyasztásom és már olyanokon gondolkozom hogy beruházok egy vasalóba. A melóról dióhéjban: junk bondok vállalatait fogjuk elemezni intézményi befektetőknek. Az irodáról ez talán már egy kicsit régi fotó...

Szóval van munkám, pontosabban november 5-től lesz. Addig most alig lesz dolgom, bankszámlát már nyitottam (kaptam mellé mobiltelefon-biztosítást is), hétfőn megyek TB interjúra, más kb nincs is addig. Talán lenyírom a füvet a backyardba, megnézem a dvd-ket amiket tegnap vettem a kínaitól... Meg megvettem Damodaran Investment Valuation-jét, szóval olvasgatni fogok. Főnök is írta hogy küld még olvasnivalót csak hogy ne unatkozzak annyira. Pityu tegnap hazahozott 3 üveg (éppen kibontott, 90%ig fullos) portugál bort a követségről, azokat fogom kortyolgatni titokban :). Madeiráról vannak, sztem édesebb mint az aszú és van amelyik 30 éves... Szóval sztem a borok többet értek mint amennyit cashban aznap kapott a srác.

az árakról

Szóval biztos mindenki tudja hogy London a világ második legdrágább városa, de mit is jelent ez valójában? Azon túl hogy havi 260 fontot fizetek a szobánk feléért, vagy hogy a metrobérlet 1-3 zónára havi 100 font felett van, most már gyűjtöttem egyéb tapasztalatokat is.

Ha bemegyek egy nagyobb szupermarketbe, találok egész olcsó termékeket is, tehát ott nem tudnak jobban lehúzni mint bárhol máshol tennék, de ha a (bel)városban szeretnék valamit akkor rájöttem hogy néha jobb nem átszámolni a dolgokat (vettem én már fél liter ásványvizet 1 fontért). Pénteken a második interjúmra kellett 5 oldalt nyomtatni (4 fileból), amit gondoltam bőven lesz időm megcsinálni a két interjú között majd a városban valahol. Kb. fél óra keresgélés után megtaláltam a kerület kb egyetlen nyomtatóhelyét, ahol megmondták hogy 1 oldal 10p-be kerül. Mondom király, nyomassuk. Erre mondja hogy ezen felül lesz még a "kezelési költség", ami a file-ok megnyitását jelenti amúgy, és file-onként 2 font (1 font kattintásonként). Szal az 5 lapért 8.5 fontot szeretett volna, mondtam hogy ezt akkor még átgondolom mégegyszer. Később találtam egy másik helyet, ahol a nő 5 fontot mondott. Úriember ilyenkor elmosolyodik és azt mondja: "Hmm, milyen olcsó..."

visszahívás

A csitri a végén mégis kapott egy visszahívást, lehet lesz belőle egy komoly (?) kapcsolat mégis... :)

mint egy kezdő csitri

Bocsi, kicsit rég írtam. Hétfőre volt egy második fordulós interjúm, arra tanultam distressed companies' financing-et... A felvételizető cég nekem nagyon tetszett, elemző cég aki a túladósodott vállalatok kötvényeit értékeli. A hétvégén tanultakból persze semmi sem kellett, az interjú meg egy kicsi tárgyalóban volt ahol a polcokon körös-körül mesekönyvek voltak. Valami gyerekkönyvkiadó a szomszédjuk az emeleten, szóval beültettek a Micimackók és torz brit mesefigurák közé a Head cég adatait értékelni két és fél órán keresztül. Ez a része a dolognak olyan közepesen lett veretős, de összeségében nem volt rossz, azt mondták kedd vagy szerdán visszajeleznek. Szóval csütörtök este van, és a hetem kb mint a kezdő randizó LÁNYNAK, úgy ment el. Mikor hív már, miért nem hív, vajon csak taktikázik? Működik a telefonom? Hívjam én? Szóval kb az összes stádiumon átmehettem bazzz. Na mind1, most a "már túl vagyok rajta" fázisnál járok, amit mindannyian tudunk hogy nem igaz:) - de a remény hal meg utoljára. Na mind1, írtam faszinak emailt hogy mi van (sztem én vagyok a tartalékuk...) és holnap megyek két másik interjúra fejvadászokhoz. Szóval az ember próbálkozik...

nyelőgép

Nyilván nem kellett volna még a nyáron Tiszap-ben beborulni kenuval és a mobilommal a vízbe, és nyilván nem kellett volna kizárólag a teló memóriájában tartani a bankkártyáim PIN kódjait. Nyílván még otthon el kellett volna gondolkoznom hogy hogy lehet orvosolni a problémát, és nem nyilván tudhattam volna hogy az angoloknál néha nem lehet csak úgy fizetni az otthoni kártyával mert nincs benne réz-chip. Nyilván az ATM autómatánál nem kellett volna (Somtom faterjának példáját követve, haha) 3szor egymás után ugyanazt a PIN kódot beverni, ha már egyszer kiírja hogy azt nem fogadja el. És nyilván érthető hogy a gép a negyedik próbálkozásra elnyelte a kártyámat, nyílván a saját biztonságom érdekében...

Most pár napig (az eddigieknél is) szűkösebbek a forrásaim.

keep smiling

Azt mondanám hogy nem kicsit bunkók a londoniak. Próbálok beilleszkedni és nem magam elé engedni az embereket a boltban (sőt, ahol lehet inkább a másik elé vágni), ha valakinek neki megyek (ez gyakori mert ők nem kerülnek ki és lassan én sem őket) akkor mégcsak meg sem fordulni, bocsánatkérés gyakorlatilag nem is létezik. Embereket természetesen fotózásnál nem kikerülni, szemetet utcán szétszórni, ellenben érthetetlen hogy az autós társadalom miért áll meg a zebránál ha zebra felé nézek már akkor is. Még jó hogy nem vezetek, ezt itt nehéz lenne megszokni. :)

Ma rájöttem hogy térkép nélkül nem ismerem Londont, és hogy a Tower Bridge bizony a másik irányba van mint hittem (kis séta után be kellett látni..). Mai nap másik tanulsága, hogy amikor a 80 éves házaspár elküld sétálni ("you really shouln't take the bus, it's such a lovely walk."), az egy néhány mérföldes egy órás utat jelent...

But let's keep smiling! :)

a ház

Ígértem hogy nyomok fel képeket a kéróról. Magyar zászló ott ficcen az ablakban, török gyerek a szomszédban az örök barátság jegyében. Kertben mossa a fogát természetesen.

Második kép a (nem túl nagy) szobám (nem túl nagy) fele, még tegnap Pityu nékül. Azóta persze megérkezet rontani a levegőmet és a hülyeségeivel bombázni :). Ma persze egész nap szórakoztatott, most van az első 5 perce hogy hasznosította magát: szűri le a tésztát és reszeli a sajT.

az angol WC hazájából

Immár a szoroson túlról. Tegnap este érkeztem, két bőröndben fért csak el az a szerencsés 42 kg az életemből (plusz laptop és öltönyök), aki most velem folytathatja tovább. Én nem voltam szerencsés hogy ezt a kis túlsúlyt végig kellett cipelnem Londonon... De most már itt vagyok, ma este jön Pityu, még nem tudom hogy mondom majd meg neki hogy a (kicsi-kicsi) szobánkban már nincs hely a ruháinak (az enyéimtől) és neki sem. Szóval még lehet kicsit át kell csoportosítani a dolgaimat. Fotót majd készítek a szobámról és a környékről, egyelőre még várom Pityut a bútortologatáshoz, majd aztán fotózok.

Ma vettem párnát, paplant, 20 ruhafogast, szennyeskosarat, némi kaját, kólát és már van angol mobilszámom is. Sajnos azon fizettem egy elég nagy tanulópénzt (le sem merem írni), mert T-mobile boltban sokkal olcsóbb lett volna a T-mobile SIM kártya (utólag abszolút logikusan hangzik). Mindegy, van mobilszámom!

Szóval a hely: tipikus londoni külváros, vártnál kisebb szoba (pedig nem egy szalont vártam), kisebb fürdőszoba (mintha Tokyoban lennék), de ami van az legalább igényes. Lakótársaim kivétel nélkül szállodai takarítók, szóval van honnan kitörnöm :). Mindenhol rakás arab, indiai, lengyel, orosz... ja, és magyar :). Na, egyelőre ennyi, nemsokára elkezdek állást keresni

good-bye party

Sziasztok!

Előszőr is mindenkinek mégegyszer köszönöm aki tegnap eljött a partyra, szerintem elég csapós volt. :) Ahogy Lecsó mondta, kis sör, kevés bor, néhány pálesz és jópár tequila, és másnap egyből fáj a fejem... ki érti ezt?

Amúgy a kamerám önműködő módozattba válthatott, mert buli végére lett 180 kép (én tuti nem csináltam 20nál tobbet) köztük egyenesen vállalhatatlanok is. Berci és Trezi nyelve túl sűrűn szerepel rajtuk, csak ennyit mondok (amúgy klikk a képre, egyből nagyobb lesz). Szóval nap végére sem tudtam eldönteni hogy ez a sok ember most örült vagy bánkódott-e hogy elmegyek, szerintem ez legalább egy kis megnyugvás nekik, haha...

De senki ne izguljon, jövök én még vissza. :D

szállásról

Egyelőre ennyit tudok a szállásomról:

Amúgy már két hete lefoglaltam a kecót, mégegyszer köszi Lajosnak. Szóval ott az a kecó, benne valahol egy szoba, és annak majd valamelyik fele - az lesz az enyém... :) így elsőre. Elég világos környéknek tűnik, remélem estefelé sem ugranak majd elő a gangsták a bokorból. Amúgy kiváncsi vagyok hogy mik lehetnek azok a narancssárga izék a jobb felsőbe, a városnézést tuti azzal kezdem majd. Ha valakinek van ötlete, és már olvassa a blogom az lécci írja meg mit tippel! :)

Repülőmről meg annyit tudok hogy október 2, asszem délután f5-ös lesz a kiszemelt.

jelek

Bizonyos dolgok nem lehetnek véletlenek. 1 rekesz sörben 24 üveg, 1 nap 24 óra. Csak észre kell venni a jeleket...

Pénteken Hali búcsúztatóján két kocsma között félúton betértünk az Oktogonnál a Rothschildbe, mert kezdtünk kiszáradni. Keressük a muníciót, erre fügönnyel eltakart polcokat találunk kinn táblával, hogy ez az új törvény: 11pm és 6am között nuku pia, tetszett volna előbb feltölteni a készleteket. Tiszta Anglia, meg egyéb brit gyarmatok (pl. Dél-Afrika, ahol függöny helyett acélrács van). Eladó arc mondja hogy menjünk át az Andrássyn az már másik kerület, az még hagyományos Kelet-Európa. Kimentünk, az Oktogonon meg ott parkol egy double decker (kétszintes angol busz). Mik ezek, ha nem a jelek?! Féllábbal már Londonban vagyok.

Amúgy történet befejezése, hogy az Andrássy helyett a körúton mentünk át, ahol a törvény még továbbra is élt (sőt, 4 embernél több be sem mehetett a helyre), viszont eladónő megszánt minket és Berci egy óvatlan pillanatba bepakolhatta a 3 sört a laptopos táskájába (!). Utána még odamondta, hogy ugye nem is jártunk itt, mire mi mondtuk hogy dehogy, és feltűnés nélkül kisurrantunk az éjszakába... Szóval mégis mutyiland.

1st entry

well, as a British would start, that's my blog...