Kirakatbusz, kirakatén

Soho London

Királyság volt végre egy jót bulizni a hétvégén! Helyszín végül Soho London (mondhatnánk ez egy ésszerű és természetes választás), de én ezért Londonból mégis 1500 km-ert tettem meg, metro helyett repülővel... Szal igen, hazamentem a hétvégére, és még otthon is Londont látok... Tehát a kép (Angel in Soho) csak tájékoztató jellegű, vidéki barátaimnak írom ez nem a Nagymező utca :) , ennek megfelelően a Csirke-csibész sincs rajta.

Levonva a tanulságokat szerintem bőven megérte hazamennem: péntek munka után (egy órát nagyvonalúan elengedtem magamnak) egyből ki vonattal Gatwickre, este már gulyás leves és almás süti otthon, szombat egész nap semmit tevés és hazai ebéd, este buli olcsó sörrel, tequilával és ingyenes helyekkel (buli: 5000 Ft, az élmény és a barátok: megfizethetetlen), másnap meg olasz étterem családdal és kiutazás reptérre kicsi extra várakozással... Szóval nagyon jó, költségek egy részét fedezi az a karton (legközelebb 2 karton kicsi csempészéssel) cigaretta amit jelentős prémiummal eladok az itteni cigiző magyaroknak (sikerült legyőznöm a "dealer lellkiismeret-furdalást", hogy ezzel olcsóbban kínálom nekik az amúgy ő általuk választott korai halált).

Legközelebb hétfő kora reggel fogok menni és akkor még vasárnap is full nap lesz otthon (egy órát majd ott is lecsippentek a hétfőmből mert kb 10re érek majd be), és elkerülöm a világ egyik legdrágább és legtrébb repterét (Heathrow). Most másfél órát vártunk még Ferihegyen, mert már ott lehetett tudni hogy 2 és fél óra múlva nem fogunk tudni leszállni majd Londonban. Az ok az volt, hogy az irányítók a hétvége során átkültöztek egy másik toronyba... Ezt próbáltam elképzelni hogy miért okoz késést - lehet ők vitték a monitort meg mindent, és mi pont abba a másfél órába estünk amíg átcipelték, vagy lehet hogy csak át kellett sétálni és ez volt ennyi idő. A hivatalos bullshit szerint még az arcoknak szokniuk kell az új torony más elhelyezkedését. Ezt azért szintúgy nehéz elképzelni, hogy ezért másfél óráig keresték volna a szemükkel a levegőben a repülőket.

Most egyebet nem tudok mondani... kérem kapcsolja ki!

pop art

Béla beugrott a hétvégére Svájcból néhány sörre, szóval most sem kellett unatkoznom szerencsére. Tegnap egy kínai "all you can eat" után egy nagggyon jó pubban gorítottunk le néhány Guinness-t. Egy hippy szőkített nő volt a DJ, aki egész este Elvist és a király kortársait játszotta.

Szombat amúgy is az 50es 60as évek amerikájának jegyében telt, mert előtte megnéztük a National Portrait Gallery Pop Art kiállítását. Amikor Marci itt volt már megnéztem a British Museum (of stolen things around the Globe) -ot, de ez ezerszer jobb volt. Azokból az időkből, amikor még Amerika magabiztosan állíthatta hogy ők a legnagyobb gazdasági hatalom, amikor az emberek azt hitték hogy egy színes TV-nél és egy király porszívónál (na jó meg a Holdraszállásnál) többet már nem lehet feltalálni, és amikor Elvis és Marilyn voltak a címlapokon... Szóval ha nekem lenne egy idő és hely ahova visszamehetnék, az valószínűleg ez lenne, kis amerikai regeliző helyekkel, nyitott 57-es Chevrolettel és kisvárosi unalommal. :) Mára már csak az utolsó maradt meg.

Vettem egy repülőre felvihető bőröndöt ma, lehet hazaugrom vele jövő hétvégén..

Meg Barabás blogtárs valami RSS feedet követelt rajtam, amiről fogalmam sincs hogy mi az, de legalább kiderült hogy olvassa a blogom, ami jó. Bár mondjuk ezt nem mondta, csak következtettem.

városnézés és munkakezdés

Múlt péntek óta eléggé besűrűsödtek a dolgaim (szerencsére), szóval most kicsit késve kell írnom. Marcinak péntek délig tartott a jegybankáros kurzusosdi, szóval a hétvégén megmutattam neki a várost. Amúgy inkább fordítva volt, ő mondta hogy mi hol meg mi, én meg csak nézegettem. Volt szerencsém újra látnom ezt a fantasztikus pókot a képen. Két év kellett neki hogy Ottawából átkelve valahogy az óceánon Londonba érkezzen. Persze nem szivatom mert én is pont ilyen gyors voltam, és látva Londont szerintem ő már menne vissza...

A várostól Marci se dobta el az agyát, ha valaki akarna jönni Londonba az kétszer gondolja meg, mert Bécs közelebb van, szebb és olcsóbb... amúgy jövő hétvégén Béla ruccan ki egy rövid látogatásra, szóval nézek majd valami csapós bulit neki a városban. Marcival és Pityuval voltunk egy helyen, de az annyira nem nyerte el a tetszésemet. Persze Marci választotta, és ennek megfelelően ment a progresszív ezerrel, végig bólogatott tehát nem lehetett rossz a műfaj ismerőinek, nekem valahogy kevés volt a kiállás meg a felpörgés, haha.

Munka: hétfőtől végre a lovak közé csaphattam, egy hét után meg vagyok elégedve mindennel. Jó cégnek néz ki, főnököt csak november végén látom mert ő ideje nagy részét Hong-Kongban tölti (addig néha felhív telefonon - optimális mennyiség egy főnökből) , a szomszédom egy spanyol arc (Vicente), és a többi angol kolléga is kifejezetten kedves.

Mondhatom azt hogy kis időre elköteleztem magam a cég mellett mert beiratkoztam az épületben található kondi terembe. Itt ez minimum egy évet jelent, addig biztosan csengetem nekik a lóvét. A konditerem viszont fantasztikus, van egy 20 méteres úszómedencéjük is, király gépek, yoga, pilates órák, csinálnak nekem külön rutint amit majd idővel változtatnak, szóval nem az a magyaros "itt a kulcs és menj be" mentalitás. A futó- gyalogló és ellipszis gépeken van egy "device" (magyarul elektronikus bassz) amibe be kell dugni a fülhallgatódat és hallgathatod bármelyik TV-t. Szóval elég cuki a hely... Sajnos van külön kondi rész a csajoknak, szóval egy kettő bemenekül oda (aki viszont kint van az biztos azért van ott hogy közbe nézhessék).

Végül egy kép a globalizációról, ahol (hogy egy klasszikust idézzek) "mindenki tudja hogy ki, mit, hol, mikor, kivel... .... és még azt is hogy ki és hogy hol."

Trick or treat

Basszus tegnap tök elfelejtettem hogy Halloween van, kicsit belemerültem abba a nem kevés olvasnivalóba amit főnök átküldött hogy fussam már át ha van rá ídőm (kb 600 oldal szóval tényleg csak átfutom). Ezek meg kopogtatnak az ajtómon és amikor kinyitom, akkor jövök rá hogy most el fogják vinni azt a maradék twixemet amit még otthonról hoztam. Persze el is vitték a csokimat, és még mehettem is boltba több cuccért mert ezek a rémisztő kölykök (lehet maszk nélkül is azok) meg csak jöttek az utcánkon sorba. Vicces jelenet volt mikor a fotónál az anyjuk azt mondja nekik: smiiile!