Én csináltam...

Age of turbulence

Nyilván nem egyszerű megmondani, hogy ki, mikor és honnan kezdte el fújni a lufikat.

Az age of turbulence kellős közepén lehet a nagy öregre mutogatni (és nyilván joggal mert valahol minden egyes alkalommal egy masszív kamatvágással egyre több hülyét mentett meg a Fed), de ez inkább az gazdasági döntéshozók általános tehetetlensége és tenni nem is akarása volt olyan folyamatokkal szemben, amikről nehéz lett volna bármikor is azt mondani hogy veszélyek nélküli vagy hogy fenntartható.

A világ belecsuklott egy eszeveszett pénzügyi innovációba, ami az 1980-as évek közepétől 25 éven át fújta a buborékokat és egyre átláthatatlanabbá tette az egyes események globális következményeit. A befektetési bankok gyakorlatilag újjászülettek, ami a szerepüket illeti a pénzügyi piacokon, és ez mint kiderült nem lett az a klasszikus sikersztori. Lehman Brothers
és társai lehet hogy 158 éves nevek voltak, de hogy működésükben csupán 20-30 éve keletkeztek az biztos. De nem szabad csupán a „gonosz” bef. bankokra gondolni akik ész nélkül megvették azt a sok „AAA szuperbiztos” CDO-t, sok hülyét lehet találni a kereskedelmi bankokban is és a politikában is akik mind segítették felépíteni a rendszert. És sok hülyének persze fel is kellett vennie azt a sok kölcsönt (ami ugye a legeslegelső lépés).

Szóval a sok bank rájött hogy hogyan lehet a hülyének is hitelezni úgy, hogy azt ne ő szívja meg, hanem gyorsan tovább adja valaki másnak. A sok kölcsönből nőtt a likviditás, amit a legvégén a háztartások ugyanúgy elköltöttek - tehát szükségszerűen a sok kölcsönt a házaik értékének srófolásába tették át. Amikor évi 20%-kal nőnek az ingatlan árak, akkor azért már lehet arra gondolni hogy honnan ez a hirtelen nagy kereslet, a népesség már csak nem nőtt ennyire (talán a beszökő mexikóiak, de azok nem hiszem hogy a miami kertvárosba mentek egyből). Szóval nyilván a sok új kölcsön, ami még több lett, mert a háztartások minden évben újrafinanszírozták a kölcsönüket, mivel a házuk már tobbet ért, és mivel a bank már nagyobb loan-to-valuet volt hajlandó kölcsönözni. Aztán jöttek még a buy-to-let és a self-certified kölcsönzők, ami külön vicc persze. Elég volt interneten rákattintani, hogy „igen, ki tudom majd fizetni”, és már meg is kaptad. A bankok persze továbbpasszolták a szar nagyját, később aztán befektetésként elkezdték venni ugyanazt újra, csak hogy még kevesebb logika legyen a dologban.

A háztartások pedig egészen beleélték magukat hogy a mai világban kölcsönből simán lehet élni, alig gondoltak bele abba, hogy ha kölcsönt vesznek fel az két dolog miatt lehet: vagy többet fognak keresni a jövőben, vagy pedig kevesebbet fogyasztani. Azt hiszem hogy a másodikra alig gondolnak az emberek, az elsőről pedig nehéz elképzelni hogy minden háztartással megtörténik majd (nyilván ha kocsit vesz az ember, az még egy ésszerű fogyasztás simítás is lehet, de a karibi utazás már kevésbé).

Szóval kiépül a nagy rendszer, és amíg épül addig mindenki örül. Van új kölcsön, aki nem lenne képes most törleszteni az inkább felvesz egy újabbat, CDO marad AAA, bankok rájönnek hogy saját tőke alig kell, szednek máshonnan (kölcsön). A diverzifikált kockázatok azonban a szőnyeg alatt mégsem annyira diverzifikáltak, mert minden a lakosságra és annak házaira épül. Ha egy ház ára esik, esik majd a többi is ugyanúgy. És amikor elkezdenek az ingatlanárak esni (mert ha már mindenki felvette a maga 2-3 kölcsönét a házára és elköltötte akkor kinek lenne még pénze újabb házra), mindenkinek csökkennek az eszközei, és sokaknak elfogy a saját tőkéje is. Egy ideig még lappangás van mert a gazdasági szereplők nem hiszik el hogy nem tudják eladni az eszközöket (ezért aztán inkább mindenki ráül a forró krumplijára), aztán viszont rájönnek hogy ez van, likvidálni kell de gyorsan. Árak még lejjebb, equity eltűnik, árak még lejjebb. A pénzintézetek kitűzik a vision falra a „deleveraging” jelszót, a hitelezés mint olyan leáll egy időre. A vállalatok egyáltalán nem kapnak hitelt, akinek most kéne refinanszírozni akármit az húzhatja le a rolót inkább (ez van most, ebből élek). Közben embereket kirúgnak akik majd megint nem fizetik a kölcsönt. Az államosítás jó fegyvernek tűnik, egyenes útja hogy valaki egyedül lenyelje az összes szart mielőtt az átmenne a teljes rendszeren. Persze így a Fannie Mae-t és Freddie Mac-et és a sok bankot az adófizetők (akik valószínű a jó hitelesek voltak) fizetik majd ki, mind a sok hülyét.

Gyakorlatilag nincs ezzel semmi baj, mert ahogy kettővel lejjebb leírtam, a hülyéknek a kapitalizmusban is a pokolra kell kerülni. Az okosnak meg mindig emlékezni kell hogy nincs új a nap alatt, az árak nem nőnek az égig és aki óvatosabb a bullish időkben, az majd bevásárol ilyenkor, „distressed időkben”.

Magyarország meg külön postot érdemelne, de ahogy Jaksity elmondta nagyon helyesen, mi sem csináltunk mást mint azok a hülye amerikai háztartások, akik azt hitték hogy a kölcsönt majd sosem fogják visszakérni, és most meg ott állunk „letolt gatyával a csalánosban”. Nincs min csodálkozni...

Megkezdem a másodikat

Október 2-án 18:05kor érkezem meg a Malév Budapest- London menetrendszerinti járatával. 42 kiló csomag van nálam, két bőrönd, laptop és öltöny természetesen. Nagykabát rajtam, amibe aztán makd kőkeményen beleizzadok a central line-on... elcsodálkozom milyen kurva drága a metró.

Egy éve volt, így kezdődött.

Busszal mentem Gatwickről Victoriáig, ami kétszer annyi idő mint a vonat és sokkal körülményesebb, de az ember kifizeti a tanulópénzeket az elején (pár nap múlva 20 fontért vettem sim kártyát amit a szolgáltatók ingyen odaadnak). Kb. este 10re értem a szállásra, amiről később derül csak ki hogy magának az ördögnek a lakóhelye. Azt hiszem első nap is gyanus volt már. Pityu október 3-án jött meg, együtt szálltuk meg Londont. Első néhány nap elég lehervasztó (erre így utólag jövök rá), meg kell alapozni a dolgokat. Első hétvégén várost nézünk és rájövünk hogy ez nem túl szép (hosszú hónapok és egy-két napsütéses délután kell ahhoz hogy a véleményem helyenként megváltozzon). Később álláskeresés és második héten már néhány interjú. Két és fél hét múlva megkapom az állásomat (csodával határos módon) és November 5-én már kezdek is.

Összefoglalva, azt hiszem elég szerencsésen alakultak a dolgaim, olyan negatív szenáriókat is elkerülve mint hogy:

a., 2 hónap elkeseredett álláskeresés után megtakarításaimat felélve úgy döntök hogy Budapesten próbálok szerencsét.

b., első néhány hét során nem sikerül elsajátítanom a közlekedési sajátosságokat és véletlenül balra nézek egy utcai átkelés során.

c., Október 2-án a malév check-in es hölgy nem engedi fel a 42 kiló poggyászomat a repülőre.

Szóval itt vagyok most, egy gyorsan eltelt év után. Stratford helyett meg Tottenham. Megkezdem a másodikat akkor...

Holnap amúgy felülök egy repülőre és elmegyek Mexikóba. Kb. két hét, kell már nagyon. Majd jelentkezem.

Nem kicsit. Nagyon.

Ez a hét is úgy kezdődött hogy Amerika rájött hogy van még út lefelé. Amikor hallani hogy mégegy buborék kipukkan, és hirtelen europai neveket kezdenek emlegetni mint Fortis, Bradford & Bingley, Hypo, esetleg Unicredit, akkor rájössz hogy elkezdhetsz gondolkozni azon hogy hol a pénzed. Ha belenézek a pénztárcámba találok egy AAA és két AA bankkártyát, de ugye láttam én már karón varjút. Lassan már karón fekete hattyút is, ratingestől meg pláne. A párnámat jelenleg A- nak saccolom (a viszonlyag alacsony rating csak amiatt mert két lengyellel és egy ecuadorival lakom), bármi változás esetén én leszek az első sorbanálló a Lloyds előtt és felezve rakom át a pénzt egy globális diverzifikációt nem ismerő afrikai bankba és a párnámba.

Komolyra fordítva a szót, mindig úgy gondoltam hogy a 30-as évek eleje speciális lehetett abban az értelemben, hogy az emberek átérezték hogy mekkora szopás lehet a vége egy két felelőtlen gazdasági döntésnek. Nem csak a közgazdászok, hanem a zöldséges és a fodrász is. Nem azt mondom ugye hogy királyság lehetett anno átélni, hanem hogy egy speciális időszak volt. Ezért is egyértelmű hogy a kétezer nullás évek második fele (2008-09 lesz, ha valaki tudja majd pontosan a dátumot) is ezen a szinten kerül majd be a könyvekbe. Hogy mást ne mondjak, a metroúsjág címlapján a brókerek és a Lehmanok leszorították Britneyt és Angelina Joliet, egészen hihetetlen teljesítmény. És a zöldséges és a fodrász is azon gondolkozik már hogy most mi történik.

És érdekes nézni, hogy ebben a globális pénzügyi elkúrtuk időszakban is egyes emberek inkább a shortot hibáztatják mint a saját buborékaikat, legyen az trader vagy jelzáloghitelező, vagy rating agency. Nyilván ilyen környezetben már nem egészséges a short, ezt elfogadom (főleg pénzügyi szektornál a short idő után öngerjesztő, míg a long nem), de azért furcsa nézni ahogy a világ politikusai felmutatják az ördögöt. Régen a szivarozó keménykalapos bankár volt a gonosz, most meg a longot ádázul megvető buborékpukkasztó "speki".

Végülis persze mindegy, mert a fodrász és a zöldséges saját érdekében inkább összedob 700 milliárdot, ami majd így vagy úgy megment mindenkit. Azért itt-ott egy két ember elkúrt valamit, azt hagyjuk meg. És nem kicsit...

Exciting times!

Ma muszáj írnom egy postot. Izgalmas időket élünk ugyanis. Jó lehet ma Londonban az embernek ha irodai költöztető mondjuk, karton dobozokat gyárt, zacis vagy használt luxusautó-kereskedő (tehát ha a kép jobb oldalán helyezkedik el). Holnap biztosan le lehet majd ülni a Jubilee line-on Canary Warf felé...

A kapitalizmus csőd nélkül olyan mint a kereszténység pokol nékül.

Ja, és a szóbeli csoki jár Márton kollégának a képért természetesen.

Mostantól írok megint!

- megígérem :).

Lassan véget ér a happening a Tateben is, tehát jól elszaladt az idő. Dióhéjban hogy mik történtek velem azóta:

a., Pityu barátom hazaköltözik (terv szerint), de előtte még rendez egy fergeteges búcsúpartyt vagy 30 meghívottal és a végére 4 résztvevővel (Pityut és engem beleszámolva természetesen), továbbá leborotválja a fejét tök kopaszra (illetve hátul én borotválom le neki), emiatt munkahelyén utolsó munkanapján még kirúgják amíg megtehetik :).

b., Lakást felmondjuk, miután a jövő bizonytalansága ellehetetlenítette a további kelet-londoni létünket J-vel, aki nem más mint Adri ugyebár.

c., Új lakást keresek, ami meglepően gyors és stresszmentes és azt is mondhatom sikeresen lezajlott. Új lakást keresni sosem egy leányálom úgy gondolom, de ezúttal az új lakás talált meg engem egy BBQ partyn.

d., Szülők ellátogatnak egy hétvégére, segíteni/"segíteni" költözni. Ez jó is mert segítettek, másrészt minden másik hétvége alkalmasabb lett volna egy szülői látogatás nyugodt lebonyolítására. Végül szombaton költözés volt, vasárnap meg lementünk megnézni Stonehenget és Portsmoutht. Előbbit másodszorra láttam néhány hónapon belül, ami azért elég sok, tekintve hogy néhány kőről beszélünk. Utóbbi viszont kifejezetten kellemes pontja az országnak és ajánlom mindenkinek. A fotó is onnan amúgy - a híres Victory, ami többek között a híres trafalgari csatában zúzott, és aminek a fedélzetén halt meg a híres Nelson kapitány. Szóval szépen lassan teljesítem az Angol történelem 101 tárgyat.

e., Ezek után már valóban beköltözök új otthonomba. Új otthonom Tottenhamben van, amiről a wikipedia azt írja hogy az EU legsokszínűbb kerülete az etnikumokat tekintve. Ezt pozitívan úgy tudnám összefoglalni, hogy legalább nem csak sok cigány van itt mint az előző helyemen, nyilván azért nem egyszínű :D. Szóval elég sok latin-amerikai étterem is van, török fodrászat, lengyel élelmiszerbolt, lengyel italbolt, jamaikai kocsma, és angol Tesco. A házban tehát a négyen lakunk, egy lengyel-ecuadori pár (ők a kollégák, illetve a lengyel lány már csak ex kollega) és egy másik lengyel srác meg én. A szobám nem a legnagyobb, de jól berendezett és már kifejezetten otthonos is, még a régi lakásból hozott szobanövánnyel és párizsban vett retro poszterekkel. Van külön fördőm és az ár is elég baráti. Munkahely kb. 35 percre, lelkileg hatalmasat dobott az, hogy a metró még a föld alatt megy amikor leszállok :). Szóval pozitív, pozitív.

f., Talán az új környezet és egyéb változások hatására, ráteszek mégegy lapáttal a társadalmi szocializáció terén. Hétfőnként foci, pénteki italozás kollégákkal szinte már heti rendszerességgel. Szóval ilyen izgalmak. CFA lesz Decemberben, egyelőre még nem éreztem át a dolog komolyságát sajnos, így a tanulás helyett próbálok bármi mást kitalálni. Így határztam el a mai post írást is. Talán majd holnap átérzem...

Happening van a Tate-ben

A legelső igazi happeningről még Sanyi bától hallottam. Sanyi bé a középiskolás rajz tanárunk volt, úgy nézett ki mint Rumcájsz a rajzfilmből és igazán múvelt volt a művészi happeningek terén - valószínűleg jómaga is csinált már egy-kettőt. Szóval ő mondta hogy valaki művész egyszer fogott kb. 200 halat, és felszögelte őket a stúdió falára. No comment nyilván, nyers halak felszögelve. Utólag belegondolva kinézem Sanyibából hogy ő volt, de ez most nem is lényeg.

Minap olvasom hogy a Tateben van happening: 3 hónapon át a múzeum nyitvatartása alatt valaki 30 másodpercenként átfutja a múzeum termét hosszába (86 méter). Non stop, 50 futó... No comment ehhez is... Elég bátor, én azt mondom. 50 futó állítólag hónapokon át készült rá, bár utánaszámolva ez azt jelenti hogy egy futó fél óránként fut 86 métert, összesen 16szor egy nap, 10 font per óráért. 5 font per 80 méter...

Mind1, a művészi érték gondolom mindeki számára vitathatatlan. Az ötletet meg onnan jön, hogy az ürge egyszer zárás előtt 5 perccel ment be a palermoi cappucini kriptába és akkor hirtelen rájott hogy a műalkotásokat elég futva megnézni. Nehéz ehhez mit fűzni, nyilvánvalóan a művészúrhoz még nem jutott el a hitelváság... :)

Párizs, London, Chicago

Egy ideje megint behalt a blog, de majd most felélesztem secc-pecc. :) Leginkább néhány fotó lesz csak mert most a közelgő kiköltözésem és a 12 hónapos szerződések felmondása kicsit nyomaszt, de ezt majd megoldom okosba.

Szóval 3 város két hét alatt, ebben a sorrendben. Chicago persze csak a West-Enden musical formában.

Először le Párizsba Eurostarral 300km/h-val. Leginkább aludtam rajta mert reggel 7:30kor indultunk, de amúgy tényleg egész jó a cucc. Nem lehet hallani a MÁV-os kattogást és a fák is picit gyorsabban suhannak el melletted, néha bedugul a füled is és Dover után majdnem azt hiszed hogy a metrón ülsz a Kossuth tér és a Batthyany között. Párizs aztán tényleg nagyon szép, szerintem ezerszer élhetőbb a környezet mint London, csak ne lenne ott az a sok csigazabáló érthetetlen és bunkó francia. :) Mondhatnám hogy sok ott a köcsög, haha :). De a lényeg az hogy maga a város nagyon jó, sok kávézó, terek, nyáriasabb idő, autómata biciklikölcsönző mindenhol. Emlékszem amikor 6-7 éve voltam csodálkoztam hogy mennyi ott a semmirekellő imigráns, most meg azon csodálkoztam hogy Londonhoz képest milyen kevés.

Standard fotó Párizsból :)

Képet keresve a lakásomba (amiből mindjárt kiköltözök)

Paris Top10 a kézben

Londonba visszatérve volt még egy hetünk hogy megnézzünk mindent, és teleszkóppal átnézzünk New Yorkba a Brooklyn Bridgehez. Egy fajta kisebb happening volt, hogy kiraktak két teleszkópvéget ami a földből jött ki, és lehetett átintegetni a víz túlpartjára. A vicc az volt hogy Londonban az emberek 1 fontot fizetnek a nyilvános webcamera használatért, míg NY-ban ez ingyenes. Valahogy természetes hogy itt az emberek mindenért képesek fizetni, de nem ítélem el őket mert a végén én is fizettem. New Yorkban kb 3 ember volt ott éppen, 2 nem értette hogy mit lát, a harmadik valami szöveget mutatott amit nem tudtunk elolvasni. Aztán valaki Londonból bemutatta az egyetlen nemzetközi jelet amit ismert, erre a banyák a túloldalon kicsit elszomorodtak, egy rendőr pedig elzavarta az ürgét. Összeségében vicces volt.

Még sorba is kellett állni a webcamerához

Minipiknik az Embankment parkban

Két tojás (melyik van viaszból?)

Aztán béreltünk egy autót és belenyomtam kb 800 mérföldet magabiztosan jobb kormánnyal. :) Lementünk délnek tengerpartot és kenti kastélyokat nézni, ami tényleg szuper volt.

Stonehendge

Swanage és az Old Harry Rock

A hagyományos angol konyha

A saláta-tulajdonos Waldorf kastélya

Vakáció azóta sajnos véget ért, fájdalmas reptéri jelenet és megint a szokásos napok új kihívásokkal. Meg a régiekkel továbbra is... azért majd írok megint nemsokára. Illetve jövő hétvégén hazanézek, Kis Erkelt mindjárt megszervezem szombatra.

Mexikói szál

Egy óra múlva megyek ki a reptérre Marisol elé :). Béreltem egy autót a hétvégére szóval ha nem esik remélhetőleg holnap elmegyünk Windsorba meg Kew Gardenbe. Legkisebb autót kértem erre hozzámvágtak egy batár 1.9-es Vauxhall-t (majdnem minibus), csak győzzem tankolni...

Szóval a lényeg hogy jó dolgom lesz ezért megint nem írok majd egy darabig :). Tervek között szerepel 4 nap Párizs és 2 nap angol vidék is (déli part sziklái és kastélyai) és egy kicsi London, de mindenről inkább majd utólag természetesen.

Elmúlt néhány hétről dióhélyban: kicsit sűrű volt, hazautazásokkal, sok melóval, Marci roadshowjával és Laci esküvőjével tűzdelve, de leginkább sok melóval, szóval most a megérdemelt pihenőm jön. :) Sok dolog van de most idő hiányában nem megyek bele a dolgok terjedelmes részletezésébe, erre a blogra ez amúgy mostanában nem is jellemző szóval nem akarok csalódást okozni. Most futok mert még kicsi bevásárlás kéne a reptér előtt, mégsem lehet üres a hűtő... Mindenkinek szép nyarat! :)

Fun fair

A képet Marci készítette még múlt hétvégén a roadshowja előtt. Még sütött a nap és meleg volt, az erkélyajtónk is működött és én még azt hittem hogy tudok nyerni egy hatalmas plüssmedvét hogy valaki állandóan nézze majd a TV-nket. A háttérben az aggódó tekintet, már csak egy dobásnak kellett volna jónak lennie - nem lett persze, lehet kevés volt előtte a tequila, illetve nem kellett volna a rendőrnek elvennie a célzóvizet odafelé az utcán mondván hogy "non drinking area". Pityu mondta hogy nem isszuk csak ki van nyitva és cipeljük de a rendőrt nem hatotta meg. Azt hiszem ott buktuk el a medvét hogy csak olyan játékot játszottunk ahol a tudás számított és nem a szerencse. Utólag ez talán egy kissé nagyképű és picit meggondolatlan döntés volt, amennyit eljátszottunk azért a helyszinen meg is vehettük volna a legnagyobb oroszlánt is - de az nyilván nem lett volna fun. Meg fair.

Május 1.

Ma tovább csúsztam lefelé a Kapitalizmus nyelőcsövén és május 1-én is dolgoztam. Nem volt majális sem pedig sok köcsög. :)

Úgy érzem Kapitalizmus lassan végleg elnyel...

Fulham vs Liverpool FC

Tudom megint nem írtam egy darabig. Hétközben elég esélytelen hogy nap végére még valami izgalmassal és/vagy értelmessel előálljak, hétvégére meg mindig jön valami ami lefoglal. Szóval ezen a hétvégén most már tényleg ki kell mosnom, bevásárolnom, vasalni és blogot írni. Erre a hétvégére ez lesz.

Múlt hétvégére leugrott a bátyám. Meglátogattunk néhány kocsmát, két kocsma között elmentünk egy két látványosság mellett, és megnéztünk végre egy focimeccset. Jegyet álatlában lehetetlen bármire is szerezni, mert az összes elmegy a bérleteseknek, de kíváló kapcsolatainkon keresztül sikerült ledealelni csupá face value kétszereséért a jegyeket, ráadásul a Liverpool táborba. Meccs előtt találkoztunk az ürgével aki odaadta a jegyeket, szóval nem is igazi dealer volt, hanem csak lehozta egy másik bérletes jegyeit. Önérzetes dealer volt tehát, akinek nem lehetett mesélni arról hogy mi első helyen a Manchesternek szurkolunk. Ő viszont elmondta, hogy volt a csapattal Japánban a klub foci vb-n és hogy már megvette a repjegyet Moszkvába a BL döntőre (Riise akkor még nem fejelt öngólt ugye). Persze csávó hatalmas alkesz volt, szerintem ami pénze volt az mind elment a bérletére meg az utazásaira a csapattal. Nem azt mondom, jó dolog utazni, de nem csak azokba a városokba ahol a csapatod játszik, főleg ha az Moszkva pl.

Crouch ezt mindjárt belövi és 2:0

Na mind1, szal megvoltak a jegyek és a meccs király is volt. Sajnos ugye Fernando Torres pihent a BL elődöntőre, de azért így sem volt rossz ugye :). Szurkolók kész állatok, szőke nő magassarkúba lemegy barátjával, és már az első percben ott ugrál és énekel meg ordibál hogy "labda vót". Na mind1, szóval egy külön élmény, Fulham stadion meg Temze partján egy kellemes kis hely, közelben nagyon jó kis kocsmákkal.

Más: gondoltam leírom, TV mellé van DVD lejátszó is, Ebay-en 8,5 fontért újítottam be, alig használt 5 éves :). Célnak tökéletes.

Most más nem jut az eszembe, lehet legközelebb írok keveset a munkámról, ha valakit érdekel persze :). Egyelőre élvezem, néha azért kicsit most sok, jöhetne már a konjunktúra.. :)

Adi, Kuti és a Ministry of Sound

Én kérek elnézést, de megint nem írtam vagy két hétig. Múlt hétvégén meglátogatott minket a "két hülye" Ádám és Kuti. Kuti kigyúrta magát mint egy állat! Agyáramehetett valami fitness dolog, nekünk is csak reszelt sárgarépát vásárolt és gyümölcsjoghurtot.

Itt voltak kb 5 napot és abból 3 napot kvázi ki sem mozdultak a lakásból. Szombat este megpróbáltuk, de Kuti a végén inkább maradt otthon. :) A terv a Ministry of Sound volt, hogy Áki végre ne csak a rádióból hallja a zenéket. Ahogy kell, 6kor már előkerültek a poharak, kicsi Bacardi cola volt a menün limemal, ahogy kell. Light kóla természetesen. Szóval Ákos a 11es indulás pillanatában (épp kicsi Fütyülős ment volna le, Ádi meg keverte az útravalóját) kénytelen volt bejelenteni hogy nem lesz képes velünk tartani... A szívünk szakadt meg persze ( :), na jó, röhögtünk nagyon), de Ákos állapota többé nem volt alkalmas a közlekedésre és a későbbi bulizásra. Szóval Kuti nélkül kellett menni Ministry of Soundba, Ákos csak a rádióból fogja hallgatni ezután is. :)

A helyről csak annyit, hogy Ádi szerint a Living Room jobb otthon. Szerintem is, mert a Living Room nem egy rossz hely az esetek nagy részében, és még a zene is normálisabb lehet. Ádi szerint még a Közgáz pince is jobb, amit én azért erősnek vélek:). De a lényeg hogy nem tudom mire a nagy hírnév, közepes hely, kapucnis emberek és közepes zene... :( Legközelebb Living Roomba megyek, balkáni árakkal. Bár mostanában nem vagyok boldog, ahogy a jövedelmem értékelődik le, én meg az egyre nagyobb (haha) fontpozíciómban vergődök. Legalább addig maradok amíg nem lesz normális font megint :).

Más: nagyon fontos mérföldkövet értünk el végre. Van TV-nk! Ez egy nagyon bonyolult bürökratikus procedúra végterméke. Az utat kihívott és ki nem érkezett szerelők, indiai call centeresek, 135 fontos TV licence és két telefontársaság számlái kövezték ki, mire a végén kinézhettem álmaim TV-jét. Álmaim TV-jét egy dél londoni fekete bocsátotta aukcióra az Ebayen (mert ajándékba megkapta az ő álmai TV-jét), de elég hülye volt ahhoz hogy normális fotót készítsen róla. Úgymond megtaláltam a piaci rést, és egyedüli licitálóként 30 fontért vihettem is. A nehezebb része természetesen a "vihettem is" volt, de Adri aktiválta autós kapcsolatait. 5 óra múlva egy DVD lejátszó miatt szoríthattok már. :)

Costa Rica

Nos hazajöttem - Londonba, legalábbis...

Egy hét Costa Ricát foglalt keretbe néhány nap Mexikó mindkét oldalról. Sok napsütés és egy gyönyörű mexikói lány, természetesen. Emellett megtört a rossz a rossz sorozat, hogy a repülőtérre mindketten kimegyünk, de aztán csak az egyikünk repül. :)

Costa Ricáról nehéz lenne rosszat írni, mondanám hogy mindenki látogasson el oda legalább egyszer.. :)

A helyiek, a tico-k rendkívül barátságosak, szeretnek beszélni és nem akarnak mindenáron pénzt kihúzni az arra tévedő túristából. Amúgy is, néhány fontból elég jól ki tudtam jönni általában. :) Ezért aztán az amerikai nyugdíjasok úgy költöznek ki Latin Amerikába ahogy azt teszik a németek a Balatonon (utána meg halálra (!) unják magukat és velünk akarnak majd beszélgetni reggeli közben)

Emellett nagyon szép ország, van dzsungel, néhány vulkán termálvízzel, kávé és banánültetvény, két óceán, egy igen erős nap és rizs reggelire, ebédre és vacsorára.

Enrique, aki még sosem volt a szülőhelyétől 30 km-re fekvő Jacoban, az ottani nagyvárosban

Marisol, hátul pedig Gonzalo és Ceci

Még azelőtt, hogy a buszunk elkezdett volna visszafelé gurulni egy komolyabb emelkedőn

Egy megmosolyogtató intermezzo Costa Rica történelmében egy amerikai, biz. William Walker ámokfutása Kőzép Amerikán kereztül. Ő nem az unatkozó nyugdíjas amik közé tartozott, inkább a texasi kopó felmenője lehetett. Szóval Walker a fejébe vette, hogy Nicaraguából rabszolgaállamot csinál és majd kiásatja velük a csatornát a Csendes- és az Atlanti-óceán között. Nicaraguában persze volt hadsereg, szóval néhány gyenge kísérlet után zsoldosaival az egyel délebbre fekvő békés Costa Ricát vette célul, ahol még kb határőrök sem voltak, nem hogy katonák. Persze a tico-k sem mosolyogtak a rabszolgaság hallatára, szóval fogták Walkert és seggbe rúgták ahogy azt kell. Walker még próbálkozott Hondurasban és Nicaraguában megint mielőtt meg nem ölték volna 1860-ban a honduk.

Nekem azért furcsa, hogy közben egyszer sem nézett a térképre, hogy elgondolkozzon azon hogy az egyel délebbre fekvő Panama kb. ötöd olyan széles...

Nem hagyhattam ki hogy ne irjak Mexikobol egy postot.. :) Amugy semmi extra mondandom nincs (es ezert Berci majd megint jol le fog huzni mint egy darab brownie-t a WC-n), de a nepszeruseget hajhaszni kell, plane most hogy mukodik a latogatottsag szamlalo. :)

A repulout igazan szep volt, leszamitva a szelviharos felszallast. Egy 747-esen az ember mindig elcsodalkozik, hogy hogy marad fenn a levegoben, de ilyenkor meginkabb a statisztikara van hagyatkozva, hogy ezt mar kiprobaltak az emberek es mukodik. Nem hittem volna, de London es Mexikovaros kozott a legrovidebb ut Gronland es Quebec felett visz, ezert aztan hatalmas jeghegyeket es kietlen havas tajakat lattam, amit csak egy ket olajvezetek szelt keresztbe (vagy hosszaba). Raadasul leszallasnal lattam Mexikovaros szelet, ahol hirtelen vegeter es utana kvazi sivatag. Egy 30 millios varosnal ez erdekesseg, sose gondoltam volna hogy valahol csak ugy vege van...

Azota eszem a tacost, gringast, enchiladast es burritost, ma este meg valoszinu kicsi corona es tequila is lecsuszik, szoval egesz jol megvagyok. Gepunk szombaton indul San Joseba ahol egy hetet leszunk. Most nem irok tobbet mert meg azt hinnetek hogy unatkozom :D. csakoo

BUDLON

Egy szösszenet múlt hét péntekről:

Út haza; Pénteken kicsit korábban kelek fel mert negyed kilenc felé be akarok érni. Ha délután/este megyek haza, kicsit így is levágok a melóból, de azért gondolom jobb ha a többiek már bent látnak reggel amikor megérkeznek. Persze mind1, mert senki nem tenné szóvá, de jobb a békesség. Péntek kora reggel úgyis olyan menő a gurigatós kézipoggyászommal sétálgatni a Strandon.

Szóval háromnegyed ötig bent vagyok az irodában, azután irány a Victoria, onnan a vonat fél óra alatt kirepít Gatwickre. Vonaton valahogy rendre beálmosodom és úgy kell koncentrálnom hogy be ne aludjak mert annak azért nem örülnék. Ez most is megvolt. Repülőn beülök, most nem kérek semmilyen újságot, inkább alszom majd. Mellettem lévő nő persze kikér minden létező angol és magyar újságot, és a következő egy órában azokat nyálazza át rendesen. Figyelő, Nemzet, Népszabi és a Times, ilyen sorrendbe, aztán már csak úgy randomra. Kétszer háromszor vesénkönyököl lapozás közben, zörög az újsággal stb. stb.. Vacsora előtt már láttam hogy nagyon meg akar szólítani és a Libanonban gyártott mogyoró meg is töri a jeget. Kb. tíz perc volt a sajátomat kibontani, amikor teljesen leizzadva de boldogan hátradőlök és azt hallom hogy bontsam ki az övét is. Fasza... Onnan persze már tudtam hogy alvás egy deka nem lesz, ellenben hallgatni fogom hogy tul képpen kollégák vagyunk, mert ő dolgozott anno az E&Y-nál, de most itt kinn dolgozik a követségen. Beszélünk utána libamáj csempészetről, a Harrodsról és monetáris politikáról. Semmi nem esik le. Mondja hogy operakedvelő, mondom hogy én nem igazán (és közben még egy gyors vigyort is megeresztettem, de ezt talán már nem látta). Leszállás közben kérdi mi lesz a hétvégi programom (ő is hétfő estig maradt csak), mondom kicsi bekúrás haverokkal, nem sok... Ő majd fodrászhoz megy meg Balatonra, mert a londoni fodrásza 130 fontba kerül... Leszállás után leveszem a bőröndjét, ő meg ad egy névjegykártyát, hogyha majd küldök neki mailt akkor meghív valamilyen rendezvényre egyszer. Akkor kezdett derengeni a neve az Ambassador szó felett, mintha tényleg ismerősen hangzana...

Vicces, lehet kicsit másmilyen hangnemben beszélgettem volna vele, ha elmondja hogy a nagykövetségen ő tulajdonképpen nagykövet és az E&Y-ban vezérigazgató volt. Először titkárnőre tippeltem volna aztán valami mezei HR-esre, mert beszélgettünk exit-interjúkról és a big 4ról általánosságban és eléggé képben volt.. Amúgy szimpi volt, de lehet hogy másképp beszélgettem volna vele a monetáris politikáról, nem pedig egy lebutított basic szinten. Mindig nehézséget okoz ilyenekről csak úgy beszélgetni, ha nem tudod hogy kicsoda a másik. Lehet egy két kérdéssel hamar tisztába tehettem volna magam, de az alvás lehetősége elég gyakran bevillant és ez kicsit csökkentette a lelkességemet (amivel amúgy is bajok szoktak lenni 50 feletti nők esetén már). Na mind1, azóta hivatalos voltam egy március 15-ei fogadásra, amit azonban kellemesebb teendőim miatt le kellett mondanom. Most olvasgatom a Costa Rica könyvet :D.

Update: A fokozott transzparencia érdekében beépítettem egy népszerűség (népszerűtlenség) számlálót, szóval csak tessenek minden nap látogatni :). Plussz ajánlom a bővített kínálatú blogériámat.

Call centeres barataim

Most hogy onallo haztartast vezetek (vezetunk) van szerencsem olyan problemakkal szembesulni, mint idiota call centeresekkel bajcsevegni arrol, hogy miert nem jon a szerelo, hogy biztosan nem jon e a szerelo, illetve hogy o tudja e jobban indiabol vagy en angliabol, hogy van e mar telefonvonalam vagy nincs. Ott mondja nekem Ayesha Bombaybol, neki este 11 kor, hogy bugnia kell annak a vonalnak, en meg mondom hogy ugyan mar, nem is jott ki a szerelo, mitol bugna, ha csak nincs benne veletlenul egy kobor csiga. Erre mondja, hogy attol, mert a monitorjan azt latja hogy mar bugnia kell. Hirtelen elbizonytalanodok, lehet hogy o megis jobban tudja, vegulis a monitorjan mar az van, akkor csak mi nem emlekszunk hogy beengedtuk volna a lakasunkba a szerelot, es az nszk telefon lehetett a rossz amit Pityu lenyult a szallodabol hogy „teszteljuk” a „vonalunkat”. Ayesha valoszinu elso heteit tolthette, mert meg kezdo hanghordozassal mondta el a sablon valaszait, egyszer szinte el is bizonytalanodhatott, de aztan mar megint jott a monitorjaval... O sokaig birta, kb 5 percig beszeltunk a nem letezo telefonvonalamrol, ami elott tovabbkapcsolt volna mashova. Az elmult napokban kb 20 indiai BT-st ismerhettem meg, gondolom vannak meg paran odaat hogy segitsenek barmiben. Egyelore telefonvonalunk nincs meg sajnos, tehat az internet varat magara tovabbra is..

Jovo hetvege megint otthon..

Uj lakas

Hat bekoltoztunk.

A lakas termeszetesen nagyon jo, egy-ket upfront szopas persze van benne (foleg anyagi jellegu termeszetesen), de ezt majd idovel megoldjuk... Eletminosegem hatalmasat ugrott, ki lehet jelenteni. Volt honnan - azt is.

Termeszetesen net meg nincsen bekotve, es itt ezert meg sulyos parszaz fontunk elmehet, de majd idovel talan az is lesz. Addig be kell erni ekezetek nelkul, kicsi privat blogolasokkal munkahelyrol.

Egyelore ennyi jutott eszembe :). Keressuk a negyedik embert a lakasba, hetvegen seprut es szendvicssutot kell venni, ezek toltik ki a napomat. Szerdan egy srac kapott egy rakas hatalmas pirossziv lufit Vnapra, kb mindenki vele szorakozik azota is. Persze egy ket csaj is kapott viragot, kicsit romantikus, kicsit olyan mikor a kutya lepisili a haz sarkat, megjelolve a teruletet hogy mas kutyak mas iranyba szaglasszanak...

Most megyek haza, szep hosszu "ride" azert a metron...

A patkány éve

Boldog kínai új évet mindenkinek! :) Gondolom ez annyira nem hat meg titeket, de China Townban ma különösen nagy volt az egy négyzetméterre jutó sárkányok száma. Üdvözlik a patkányokat... pedig a metróban csak egerek vannak.

Délben kínai ebéd a céggel, köztük csilis disznóbőr és tofu minden mennyiségben...

Hétvégén otthon bórkostoló Marcinál és squash Ákival, kedden meg már költözés itt(hon).

J a szobámban

Rég írtam... Ez azért is van mert sok minden történt velem, szinte túl sok minden, meg nyilván nehezen vettem rá most magam az írásra, kicsit nem is akartam...

Amúgy történtek dolgok. J ma beköltözött a szobámba. :). Vagy kezdjük ott, nem lettem hajléktalan. Két hete felmondtam a mostani lakhelyemen mai napi határidővel, és a lakáskeresés Pityuval nem alakult a tervek szerint (rasszista ausztrálok), már már kezdtem alternatív szálláslehetőségeken gondolkozni (irodára gondoltam - óriási nappali, nonstop őrszolgálat, hatalmas lcd tv-k, ingyen internet, ingyen kitty (tej és kávé) és takarítás, mindez London szívében). Most elintéztem + 1 hetet itt, kivettünk egy 4 személyes luxus lakást(!!!!) (lehet 4-es zóna de akkor is :) ). Még találni kell bele + egy nőt, de Pityu majd csak megoldja ;). Amúgy bárkinek lenne valaki reliable kontakja akit érdekelhetne az jó lenne.

Szóval J-t egyébként Adrinak hívják (csak a fenti mondatot R miatt le kellett írnom), és nem azért költözött be, hogy tanulmányozzam hogyan viselkedik a női nem, hanem azért mert így alakult :). Amúgy jó, Pityunál mindenképp esztétikusabb látványt nyújt. :)

Munka terén John, gyerekkori nevén Yiannis, a főnök most itt van 2 hétig Hong-Kongból, és csak úgy hullanak ki a csontvázak a szekrényből, mi meg alig bírjuk valahogy visszapakolni őket. De amúgy jó, élvezhető a dolog, lesznek még történések...

Január...

Egy ideje nem írtam már, ezért gondoltam hogy írok... A norvég blogger-társadalom is színét vesztette úgy néz ki, és ma én is rövidre és tárgyilagosra fogom inkább:

- Szobát keresek (gyötrelmes sikertelenség)

- Dolgozok (random walk with (slightly positive) drift)

- Hétvégente inget vasalok

- Pityu beígért egy Le Meridien-es fürdőköpenyt, ha jó leszek

Ha tolják akkor megy a szekér, csak tolni fárasztó. kb ez a lényeg...

Hogy ne legyen hiányérzet néhány youtube gyöngyszem:

http://youtube.com/watch?v=VLxU1oMX48w

http://youtube.com/watch?v=rRT7AjD6r9c

Rare exports:

1. rész: http://youtube.com/watch?v=8JIz7I5yzwQ

2. rész: http://youtube.com/watch?v=_Z4OvK3Vn44

Miért a bal oldalon közlekednek a kretén angolok?

Nos, az angolok minden kétséget kizárólag kretének, de speciel pont nem ezért. Igazából mi vagyunk a kretének, hogy egy ideje hogy jobb oldalt közlekedünk.

Már az ókori rómaiak is bal oldali közlekedést folytattak, és tulajdonképpen az 1700-as évekig mindenki más is. Rómában sosem lehetet tudni, hogy aki veled szemben jön az mit akar, ezért szerencsés volt a jobb kezednek a szembejövő felé lennie, hátha elő kell rántani a kardot vagy hasonló. Mert ugye a 3 K már ott is a férfi bal oldalán helyezkedett el...

Szóval ez így volt később a középkorban is, mert a gyalogosok nem akarták hogy a jobbkezes kocsisok az ostorral a "járda" vagy inkább csak az út szélén közlekedő gyalogosok felé csapjanak, ezért a kocsik mindig az út bal oldalán közlekedtek (feltéve ha volt két sáv hozzá). Ekkor még a világ nagy egyetértésben közlekedett a bal oldalon tehát...

És ekkor jön a Nagy Francia Forradalom és Törpetábornok. Napoleonnak baszta a csőrét a rendszer (amit valamiért az angolokhoz kapcsolt), és onnantól kezdve a katonái nem óramutató járásával megegyezően, hanem ellentétesen járkáltak körbe körbe. Idővel még több ideológiát kapott a dolog, és az angol arisztokraták úri szokásával ellentétben onnantól kezdve az egyszerű francia parasztok (a nép) átment a jobb oldalra gyalogolni. Akkor persze senki nem gondolta át, hogy az egész csak azért van mert a kis mitugrász francia pöttöm balkezes volt...

A lényeg hogy a csigazabáló zsebcirkálónak jól mentek a dolgai, és kezdte elfoglalni Európát. Ahová betette a miniatűr lábát, természetesen az út jobb oldalán tette, így nemsokára Svájc, Német-, Olasz-, Lengyel- és Spanyolország is megfordult. Még Egyiptomban is megfordította a dolgot aztán eljött onnan - de előbb beverte a Sfinx orrát. Lassan már egész Európa jobb oldalon közlekedett, a skandinávokkal és a portugálokkal együtt még a Monarchia tartotta magát. Magyarországon 1938-39-ben váltottak (a svédek 67-ig bírták), így pl. a klasszikus Meseautó még a Szabadság Híd bal oldalán megy át a filmben.

Szóval ez van, az igazság hogy most kivételesen nem az angolok voltak a kretének, hanem mindenki más aki azt tette amit törpekapitány kitalált.

Vigyázzunk, mert törpekapitányok jönnek mennek állandóan!

újévi pangás

27 reggel visszajövetel, kora reggeli kelés, apu kivisz, hamár úgyis ferihegyen dolgozik, kora reggeli repülőgép, 1 óra bonusz az eltolódás miatt, reggeli vonatozás, metrozás és már benn is vagyok a munkahelyen.

Más viszont nincs benn. Valahol már a metron furcsa volt amikor csak úgy leültem (!), aztán végig a Strandon valahogy nincs ember, kinézek a Temzepart felé a robogóparkolóra ami üres. Sokan nem választották arra a hétre a munkát, azóta sem lettünk sokkal többen - talán holnapra már előjönnek. Egy-két orosz még 24-én is nyomta az ipart (mint ahogy ők magasról tesznek 24-ére, ők majd január 6-án tolják a karácsonyt), hozzájuk csatlakoztam én kb, de sokkal több embert nem kell elképzelni. A termékemből (kb 10 fő) én voltam egyedül, mint egy mementó (- nem vagyok biztos benne hogy jól használom ezt a szót de hátha mégis). Csütörtök délelőtt még gyorsan összedobtam egy köremailt, hogy majd mindenki lássa hogy benn voltam. Egy-két kollégám állítólag azért otthonról dolgozott egy keveset: ha-ha!

Így a 3 munkanapot azóta egy-két (inkább csak egy) elmaradt teendőmön kívül szocializálódással és neten keresztüli szocializációval töltöttem, ebédszünetbe konditerem, 5 körül lelépés, reggel kicsi késés..Kb mindenki ezt tette, én még mondhatni a dolgosabbak közé is tartoztam :). Alexei-t látványosan ette a fene, hosszú kávészüneteket iktatott be két beszélgetés közé. Alexei az M&A részleg mondhatni vezetője, előtte a piacon volt "közel a tűzhöz" (bármit is jelentsen :)) és ide jött kicsit megpihenni. Orosz természetesen, de saját háza van Londonban és saját Yamaha sportmotorja, és az előbbi itt már egy komoly kategória.

Aztán a hétvégén kipihenve a két kemény napot, hétfőn valahogy még kevesebbnek tűntünk. Akartam reggel kicsit késni de elértem a vonatot és így ez nem sikerült. Holnap reportot készítek, ami miatt semmi komolyat nem volt kedvem elkezdeni, a reporthoz meg a holnap bőven elég lesz. Szóval néztem az embereket és azon gondolkoztam hogy miért köszönnek el egymástól amikor mennek ki ebédelni. Vártam és valahogy egyik sem jött vissza, szokatlan is volt hogy táskával meg mindennel mennének ebédelni, szóval nekem sem kellett sok. Hazafelé betértem a Covent Garden HMV-be dvd-t vásárolni (Hitchcock collection - £15) és belefutottam egy másik kollégába, aki már másfél órával korábban eltűnt bentről, de állította hogy még visszamegy; később ezt kiegészítette azzal hogy a cuccai még ott vannak azért megy vissza. Afsan indiai, a karácsonyra kapott psp-jébe nézett játékot meg egy két filmet. Meg van őrülve minden elektronikai szarér és igazi mintafogyasztója korunk társadalmának - illegális letöltés eszébe sem jutna sztem. Óriási arc amúgy, karácsonyi partyn nekem kellett italt kérni neki mert felesége előtt nem ihat. :D. Felesége amúgy szintén indiai és nem egy rossz darab...

Végül gondoltam újév alkalmából bevágok két foci nyilatkozatot 2007ből, origon olvastam még bent és kicsit szétcsúsztam rajtuk. Természetesen BÚÚÚJÉK mindenkinek!

"Elégedett voltam a játékosaimmal, de az ötödik kapott gól után legszívesebben mindegyik focistámat lefejeltem volna." Nando Orsi - Livorno. ehhez nem kell komment, a lényeg hogy elégedett volt velük...

"Gyorsan eljöttem Boltonból. Az angol időjárás nem nekem való, a pályán meg engem, a védőt próbálták meg becsúszva szerelni a csatárok. Nem is értettem a dolgot." Vincent Candela és az angolok.