Costa Rica

Nos hazajöttem - Londonba, legalábbis...

Egy hét Costa Ricát foglalt keretbe néhány nap Mexikó mindkét oldalról. Sok napsütés és egy gyönyörű mexikói lány, természetesen. Emellett megtört a rossz a rossz sorozat, hogy a repülőtérre mindketten kimegyünk, de aztán csak az egyikünk repül. :)

Costa Ricáról nehéz lenne rosszat írni, mondanám hogy mindenki látogasson el oda legalább egyszer.. :)

A helyiek, a tico-k rendkívül barátságosak, szeretnek beszélni és nem akarnak mindenáron pénzt kihúzni az arra tévedő túristából. Amúgy is, néhány fontból elég jól ki tudtam jönni általában. :) Ezért aztán az amerikai nyugdíjasok úgy költöznek ki Latin Amerikába ahogy azt teszik a németek a Balatonon (utána meg halálra (!) unják magukat és velünk akarnak majd beszélgetni reggeli közben)

Emellett nagyon szép ország, van dzsungel, néhány vulkán termálvízzel, kávé és banánültetvény, két óceán, egy igen erős nap és rizs reggelire, ebédre és vacsorára.

Enrique, aki még sosem volt a szülőhelyétől 30 km-re fekvő Jacoban, az ottani nagyvárosban

Marisol, hátul pedig Gonzalo és Ceci

Még azelőtt, hogy a buszunk elkezdett volna visszafelé gurulni egy komolyabb emelkedőn

Egy megmosolyogtató intermezzo Costa Rica történelmében egy amerikai, biz. William Walker ámokfutása Kőzép Amerikán kereztül. Ő nem az unatkozó nyugdíjas amik közé tartozott, inkább a texasi kopó felmenője lehetett. Szóval Walker a fejébe vette, hogy Nicaraguából rabszolgaállamot csinál és majd kiásatja velük a csatornát a Csendes- és az Atlanti-óceán között. Nicaraguában persze volt hadsereg, szóval néhány gyenge kísérlet után zsoldosaival az egyel délebbre fekvő békés Costa Ricát vette célul, ahol még kb határőrök sem voltak, nem hogy katonák. Persze a tico-k sem mosolyogtak a rabszolgaság hallatára, szóval fogták Walkert és seggbe rúgták ahogy azt kell. Walker még próbálkozott Hondurasban és Nicaraguában megint mielőtt meg nem ölték volna 1860-ban a honduk.

Nekem azért furcsa, hogy közben egyszer sem nézett a térképre, hogy elgondolkozzon azon hogy az egyel délebbre fekvő Panama kb. ötöd olyan széles...

Nem hagyhattam ki hogy ne irjak Mexikobol egy postot.. :) Amugy semmi extra mondandom nincs (es ezert Berci majd megint jol le fog huzni mint egy darab brownie-t a WC-n), de a nepszeruseget hajhaszni kell, plane most hogy mukodik a latogatottsag szamlalo. :)

A repulout igazan szep volt, leszamitva a szelviharos felszallast. Egy 747-esen az ember mindig elcsodalkozik, hogy hogy marad fenn a levegoben, de ilyenkor meginkabb a statisztikara van hagyatkozva, hogy ezt mar kiprobaltak az emberek es mukodik. Nem hittem volna, de London es Mexikovaros kozott a legrovidebb ut Gronland es Quebec felett visz, ezert aztan hatalmas jeghegyeket es kietlen havas tajakat lattam, amit csak egy ket olajvezetek szelt keresztbe (vagy hosszaba). Raadasul leszallasnal lattam Mexikovaros szelet, ahol hirtelen vegeter es utana kvazi sivatag. Egy 30 millios varosnal ez erdekesseg, sose gondoltam volna hogy valahol csak ugy vege van...

Azota eszem a tacost, gringast, enchiladast es burritost, ma este meg valoszinu kicsi corona es tequila is lecsuszik, szoval egesz jol megvagyok. Gepunk szombaton indul San Joseba ahol egy hetet leszunk. Most nem irok tobbet mert meg azt hinnetek hogy unatkozom :D. csakoo

BUDLON

Egy szösszenet múlt hét péntekről:

Út haza; Pénteken kicsit korábban kelek fel mert negyed kilenc felé be akarok érni. Ha délután/este megyek haza, kicsit így is levágok a melóból, de azért gondolom jobb ha a többiek már bent látnak reggel amikor megérkeznek. Persze mind1, mert senki nem tenné szóvá, de jobb a békesség. Péntek kora reggel úgyis olyan menő a gurigatós kézipoggyászommal sétálgatni a Strandon.

Szóval háromnegyed ötig bent vagyok az irodában, azután irány a Victoria, onnan a vonat fél óra alatt kirepít Gatwickre. Vonaton valahogy rendre beálmosodom és úgy kell koncentrálnom hogy be ne aludjak mert annak azért nem örülnék. Ez most is megvolt. Repülőn beülök, most nem kérek semmilyen újságot, inkább alszom majd. Mellettem lévő nő persze kikér minden létező angol és magyar újságot, és a következő egy órában azokat nyálazza át rendesen. Figyelő, Nemzet, Népszabi és a Times, ilyen sorrendbe, aztán már csak úgy randomra. Kétszer háromszor vesénkönyököl lapozás közben, zörög az újsággal stb. stb.. Vacsora előtt már láttam hogy nagyon meg akar szólítani és a Libanonban gyártott mogyoró meg is töri a jeget. Kb. tíz perc volt a sajátomat kibontani, amikor teljesen leizzadva de boldogan hátradőlök és azt hallom hogy bontsam ki az övét is. Fasza... Onnan persze már tudtam hogy alvás egy deka nem lesz, ellenben hallgatni fogom hogy tul képpen kollégák vagyunk, mert ő dolgozott anno az E&Y-nál, de most itt kinn dolgozik a követségen. Beszélünk utána libamáj csempészetről, a Harrodsról és monetáris politikáról. Semmi nem esik le. Mondja hogy operakedvelő, mondom hogy én nem igazán (és közben még egy gyors vigyort is megeresztettem, de ezt talán már nem látta). Leszállás közben kérdi mi lesz a hétvégi programom (ő is hétfő estig maradt csak), mondom kicsi bekúrás haverokkal, nem sok... Ő majd fodrászhoz megy meg Balatonra, mert a londoni fodrásza 130 fontba kerül... Leszállás után leveszem a bőröndjét, ő meg ad egy névjegykártyát, hogyha majd küldök neki mailt akkor meghív valamilyen rendezvényre egyszer. Akkor kezdett derengeni a neve az Ambassador szó felett, mintha tényleg ismerősen hangzana...

Vicces, lehet kicsit másmilyen hangnemben beszélgettem volna vele, ha elmondja hogy a nagykövetségen ő tulajdonképpen nagykövet és az E&Y-ban vezérigazgató volt. Először titkárnőre tippeltem volna aztán valami mezei HR-esre, mert beszélgettünk exit-interjúkról és a big 4ról általánosságban és eléggé képben volt.. Amúgy szimpi volt, de lehet hogy másképp beszélgettem volna vele a monetáris politikáról, nem pedig egy lebutított basic szinten. Mindig nehézséget okoz ilyenekről csak úgy beszélgetni, ha nem tudod hogy kicsoda a másik. Lehet egy két kérdéssel hamar tisztába tehettem volna magam, de az alvás lehetősége elég gyakran bevillant és ez kicsit csökkentette a lelkességemet (amivel amúgy is bajok szoktak lenni 50 feletti nők esetén már). Na mind1, azóta hivatalos voltam egy március 15-ei fogadásra, amit azonban kellemesebb teendőim miatt le kellett mondanom. Most olvasgatom a Costa Rica könyvet :D.

Update: A fokozott transzparencia érdekében beépítettem egy népszerűség (népszerűtlenség) számlálót, szóval csak tessenek minden nap látogatni :). Plussz ajánlom a bővített kínálatú blogériámat.