pop art

Béla beugrott a hétvégére Svájcból néhány sörre, szóval most sem kellett unatkoznom szerencsére. Tegnap egy kínai "all you can eat" után egy nagggyon jó pubban gorítottunk le néhány Guinness-t. Egy hippy szőkített nő volt a DJ, aki egész este Elvist és a király kortársait játszotta.

Szombat amúgy is az 50es 60as évek amerikájának jegyében telt, mert előtte megnéztük a National Portrait Gallery Pop Art kiállítását. Amikor Marci itt volt már megnéztem a British Museum (of stolen things around the Globe) -ot, de ez ezerszer jobb volt. Azokból az időkből, amikor még Amerika magabiztosan állíthatta hogy ők a legnagyobb gazdasági hatalom, amikor az emberek azt hitték hogy egy színes TV-nél és egy király porszívónál (na jó meg a Holdraszállásnál) többet már nem lehet feltalálni, és amikor Elvis és Marilyn voltak a címlapokon... Szóval ha nekem lenne egy idő és hely ahova visszamehetnék, az valószínűleg ez lenne, kis amerikai regeliző helyekkel, nyitott 57-es Chevrolettel és kisvárosi unalommal. :) Mára már csak az utolsó maradt meg.

Vettem egy repülőre felvihető bőröndöt ma, lehet hazaugrom vele jövő hétvégén..

Meg Barabás blogtárs valami RSS feedet követelt rajtam, amiről fogalmam sincs hogy mi az, de legalább kiderült hogy olvassa a blogom, ami jó. Bár mondjuk ezt nem mondta, csak következtettem.