Egy szösszenet múlt hét péntekről:Út haza; Pénteken kicsit korábban kelek fel mert negyed kilenc felé be akarok érni. Ha délután/este megyek haza, kicsit így is levágok a melóból, de azért gondolom jobb ha a többiek már bent látnak reggel amikor megérkeznek. Persze mind1, mert senki nem tenné szóvá, de jobb a békesség. Péntek kora reggel úgyis olyan menő a gurigatós kézipoggyászommal sétálgatni a Strandon.
Szóval háromnegyed ötig bent vagyok az irodában, azután irány a Victoria, onnan a vonat fél óra alatt kirepít Gatwickre. Vonaton valahogy rendre beálmosodom és úgy kell koncentrálnom hogy be ne aludjak mert annak azért nem örülnék. Ez most is megvolt. Repülőn beülök, most nem kérek semmilyen újságot, inkább alszom majd. Mellettem lévő nő persze kikér minden létező angol és magyar újságot, és a következő egy órában azokat nyálazza át rendesen. Figyelő, Nemzet, Népszabi és a Times, ilyen sorrendbe, aztán már csak úgy randomra. Kétszer háromszor vesénkönyököl lapozás közben, zörög az újsággal stb. stb.. Vacsora előtt már láttam hogy nagyon meg akar szólítani és a Libanonban gyártott mogyoró meg is töri a jeget. Kb. tíz perc volt a sajátomat kibontani, amikor teljesen leizzadva de boldogan hátradőlök és azt hallom hogy bontsam ki az övét is. Fasza... Onnan persze már tudtam hogy alvás egy deka nem lesz, ellenben hallgatni fogom hogy tul képpen kollégák vagyunk, mert ő dolgozott anno az E&Y-nál, de most itt kinn dolgozik a követségen. Beszélünk utána libamáj csempészetről, a Harrodsról és monetáris politikáról. Semmi nem esik le. Mondja hogy operakedvelő, mondom hogy én nem igazán (és közben még egy gyors vigyort is megeresztettem, de ezt talán már nem látta). Leszállás közben kérdi mi lesz a hétvégi programom (ő is hétfő estig maradt csak), mondom kicsi bekúrás haverokkal, nem sok... Ő majd fodrászhoz megy meg Balatonra, mert a londoni fodrásza 130 fontba kerül... Leszállás után leveszem a bőröndjét, ő meg ad egy névjegykártyát, hogyha majd küldök neki mailt akkor meghív valamilyen rendezvényre egyszer. Akkor kezdett derengeni a neve az Ambassador szó felett, mintha tényleg ismerősen hangzana...
Vicces, lehet kicsit másmilyen hangnemben beszélgettem volna vele, ha elmondja hogy a nagykövetségen ő tulajdonképpen nagykövet és az E&Y-ban vezérigazgató volt. Először titkárnőre tippeltem volna aztán valami mezei HR-esre, mert beszélgettünk exit-interjúkról és a big 4ról általánosságban és eléggé képben volt.. Amúgy szimpi volt, de lehet hogy másképp beszélgettem volna vele a monetáris politikáról, nem pedig egy lebutított basic szinten. Mindig nehézséget okoz ilyenekről csak úgy beszélgetni, ha nem tudod hogy kicsoda a másik. Lehet egy két kérdéssel hamar tisztába tehettem volna magam, de az alvás lehetősége elég gyakran bevillant és ez kicsit csökkentette a lelkességemet (amivel amúgy is bajok szoktak lenni 50 feletti nők esetén már). Na mind1, azóta hivatalos voltam egy március 15-ei fogadásra, amit azonban kellemesebb teendőim miatt le kellett mondanom. Most olvasgatom a Costa Rica könyvet :D.
Update: A fokozott transzparencia érdekében beépítettem egy népszerűség (népszerűtlenség) számlálót, szóval csak tessenek minden nap látogatni :). Plussz ajánlom a bővített kínálatú blogériámat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése