Age of turbulence

Nyilván nem egyszerű megmondani, hogy ki, mikor és honnan kezdte el fújni a lufikat.

Az age of turbulence kellős közepén lehet a nagy öregre mutogatni (és nyilván joggal mert valahol minden egyes alkalommal egy masszív kamatvágással egyre több hülyét mentett meg a Fed), de ez inkább az gazdasági döntéshozók általános tehetetlensége és tenni nem is akarása volt olyan folyamatokkal szemben, amikről nehéz lett volna bármikor is azt mondani hogy veszélyek nélküli vagy hogy fenntartható.

A világ belecsuklott egy eszeveszett pénzügyi innovációba, ami az 1980-as évek közepétől 25 éven át fújta a buborékokat és egyre átláthatatlanabbá tette az egyes események globális következményeit. A befektetési bankok gyakorlatilag újjászülettek, ami a szerepüket illeti a pénzügyi piacokon, és ez mint kiderült nem lett az a klasszikus sikersztori. Lehman Brothers
és társai lehet hogy 158 éves nevek voltak, de hogy működésükben csupán 20-30 éve keletkeztek az biztos. De nem szabad csupán a „gonosz” bef. bankokra gondolni akik ész nélkül megvették azt a sok „AAA szuperbiztos” CDO-t, sok hülyét lehet találni a kereskedelmi bankokban is és a politikában is akik mind segítették felépíteni a rendszert. És sok hülyének persze fel is kellett vennie azt a sok kölcsönt (ami ugye a legeslegelső lépés).

Szóval a sok bank rájött hogy hogyan lehet a hülyének is hitelezni úgy, hogy azt ne ő szívja meg, hanem gyorsan tovább adja valaki másnak. A sok kölcsönből nőtt a likviditás, amit a legvégén a háztartások ugyanúgy elköltöttek - tehát szükségszerűen a sok kölcsönt a házaik értékének srófolásába tették át. Amikor évi 20%-kal nőnek az ingatlan árak, akkor azért már lehet arra gondolni hogy honnan ez a hirtelen nagy kereslet, a népesség már csak nem nőtt ennyire (talán a beszökő mexikóiak, de azok nem hiszem hogy a miami kertvárosba mentek egyből). Szóval nyilván a sok új kölcsön, ami még több lett, mert a háztartások minden évben újrafinanszírozták a kölcsönüket, mivel a házuk már tobbet ért, és mivel a bank már nagyobb loan-to-valuet volt hajlandó kölcsönözni. Aztán jöttek még a buy-to-let és a self-certified kölcsönzők, ami külön vicc persze. Elég volt interneten rákattintani, hogy „igen, ki tudom majd fizetni”, és már meg is kaptad. A bankok persze továbbpasszolták a szar nagyját, később aztán befektetésként elkezdték venni ugyanazt újra, csak hogy még kevesebb logika legyen a dologban.

A háztartások pedig egészen beleélték magukat hogy a mai világban kölcsönből simán lehet élni, alig gondoltak bele abba, hogy ha kölcsönt vesznek fel az két dolog miatt lehet: vagy többet fognak keresni a jövőben, vagy pedig kevesebbet fogyasztani. Azt hiszem hogy a másodikra alig gondolnak az emberek, az elsőről pedig nehéz elképzelni hogy minden háztartással megtörténik majd (nyilván ha kocsit vesz az ember, az még egy ésszerű fogyasztás simítás is lehet, de a karibi utazás már kevésbé).

Szóval kiépül a nagy rendszer, és amíg épül addig mindenki örül. Van új kölcsön, aki nem lenne képes most törleszteni az inkább felvesz egy újabbat, CDO marad AAA, bankok rájönnek hogy saját tőke alig kell, szednek máshonnan (kölcsön). A diverzifikált kockázatok azonban a szőnyeg alatt mégsem annyira diverzifikáltak, mert minden a lakosságra és annak házaira épül. Ha egy ház ára esik, esik majd a többi is ugyanúgy. És amikor elkezdenek az ingatlanárak esni (mert ha már mindenki felvette a maga 2-3 kölcsönét a házára és elköltötte akkor kinek lenne még pénze újabb házra), mindenkinek csökkennek az eszközei, és sokaknak elfogy a saját tőkéje is. Egy ideig még lappangás van mert a gazdasági szereplők nem hiszik el hogy nem tudják eladni az eszközöket (ezért aztán inkább mindenki ráül a forró krumplijára), aztán viszont rájönnek hogy ez van, likvidálni kell de gyorsan. Árak még lejjebb, equity eltűnik, árak még lejjebb. A pénzintézetek kitűzik a vision falra a „deleveraging” jelszót, a hitelezés mint olyan leáll egy időre. A vállalatok egyáltalán nem kapnak hitelt, akinek most kéne refinanszírozni akármit az húzhatja le a rolót inkább (ez van most, ebből élek). Közben embereket kirúgnak akik majd megint nem fizetik a kölcsönt. Az államosítás jó fegyvernek tűnik, egyenes útja hogy valaki egyedül lenyelje az összes szart mielőtt az átmenne a teljes rendszeren. Persze így a Fannie Mae-t és Freddie Mac-et és a sok bankot az adófizetők (akik valószínű a jó hitelesek voltak) fizetik majd ki, mind a sok hülyét.

Gyakorlatilag nincs ezzel semmi baj, mert ahogy kettővel lejjebb leírtam, a hülyéknek a kapitalizmusban is a pokolra kell kerülni. Az okosnak meg mindig emlékezni kell hogy nincs új a nap alatt, az árak nem nőnek az égig és aki óvatosabb a bullish időkben, az majd bevásárol ilyenkor, „distressed időkben”.

Magyarország meg külön postot érdemelne, de ahogy Jaksity elmondta nagyon helyesen, mi sem csináltunk mást mint azok a hülye amerikai háztartások, akik azt hitték hogy a kölcsönt majd sosem fogják visszakérni, és most meg ott állunk „letolt gatyával a csalánosban”. Nincs min csodálkozni...